René - Egy élet a rácsok mögött

 

 A két mű közt igen nagy a hasonlóság, hiszen a cseh dokufilmes mindkét alanya sorsát több évtizeden keresztül követte. Kamerájával együtt ott volt mellettük életük számos pillanatában, így amit kapunk, az tényleg maga a nagybetűs Élet, méghozzá folyamatában. Érdekes azonban, hogy míg a Marcelában talált átlagos asszony sorsáról mesélő portréfilm lenyűgöző volt, addig az ugyanezzel a módszerrel készült, egy lecsúszott fiú/férfi hétköznapi kalandjait nyomon követő René sokkal kevésbé sikerült alkotás.

René Plasilt késő kamasz korában ismerjük meg, 1987-ben, amikor első alkalommal kerül rács mögé (akkor még a fiatalkorúak börtönébe). Ebből a csapdából a későbbiekben sem sikerül kikeverednie: sosem komoly bűntettekért, de 2008-ig követett élete állandó ki-be járás a különféle büntetés-végrehajtási intézetekbe. 

A róla szóló filmben láthatjuk egyrészt őt magát a rácsok mögött, másrészt hallhatjuk a rendezőnővel folytatott levelezésének egyes darabjait és saját könyvének részleteit, így egy elég szomorú napló áll össze a néző szeme előtt. Szomorú, ugyanakkor érdektelen is, hiszen René mindenféle ambíció nélküli figura: semmit sem akar az élettől, semmiben nem hisz, semmit nem csinál - azon kívül, hogy börtönbe kerül (hogy pontosan miért, az nemigen derül ki). Így egy cseppet sem látszik indokoltnak, miért is lenne méltó a főhős a néző figyelmére.