A hatvanas években Ignacio és Enrique egy bentlakásos, egyházi iskolában voltak osztálytársak. Kettőjük között ártatlan, a szoros barátságból homoerotikus vonzalomba átcsapó kapcsolat szövődött, aminek a pedofil hajlamú Manolo atya vetett véget, eltávolítva Ignaciót az iskolából.
16 év telt el azóta, s a film cselekménye valójában ekkor kezdődik: Enrique befutott filmrendező, aki éppen ötleteket gyűjt egy új darabhoz, amikor irodájában megjelenik egy férfi, aki azt állítja, ő a 16 éve nem látott Ignacio. Most Angelnek hívják és színészként dolgozik. Elhozta egy novelláját is, mely kettejük gyermekkori szerelmének feldolgozása és továbbgondolása, s szeretné, ha Enrique filmet rendezne belőle.
Innen kezdve a szálak - az Almodóvartól megszokott módon - lassan kezdenek összegubancolódni. Néha már nem is tudjuk pontosan, hogy egy flashbackben látjuk-e a régmúlt eseményeket, vagy ez már az, ahogyan Enrique elképzeli, milyen lesz az adott jelenet a majd megrendezendő filmben, esetleg ezek a képek már a készülő film forgatásáról valók.
Ahogy azonban Enrique egyre inkább elmerül a projektben, illetve ahogy újra fellobban a két barát között a szerelem is, új és váratlan dolgok derülnek ki Angelről és a múltbéli eseményekről.
Almodóvárnál már megszokhattuk, hogy a szerepjáték, a nemi identitás képlékenysége és mindezekkel összefüggésben a rejtélyek szövevénye rendszerint színpompás együttest alkot. Ami ezúttal némiképp szokatlan, hogy teljességgel hiányoznak a különleges, "almodóvaros" női figurák ebből a - bár nem férfias, de mégis - kifejezetten férfi központú darabból.
