Ha azonban megjegyezzük, hogy történetünk szereplői az ötvenes években élnek, az apa tekintélyes pártkatona, a kertet peckes egyenruhás őrzi, a szomszédokkal pedig titokzatos okokból nem szabad szóba állni, már hihetőbbek a fent említett nehézségek.
Míg szüleik az "új világot" építik, a 10 éves Panka és öccse, Miksa teljes biztonságban, a külvilágtól lényegében elzárva él a hatalmas villában és annak elvadult kertjében, s ellentétben kortársaikkal, akik a legtöbb vitamint a Bambiból nyerik, ők szabadon válogathatnak az asztalon lévő déligyümölcsök között. Az apát, Pálfi Gábort (Andorai Péter) forró drót köti Rákosi elvtárshoz, akár az egyszeri állampolgárt a Keravillhoz, a nála húsz évvel fiatalabb anya, Teréz (Marozsán Erika - Országalma, Szomorú vasárnap) pártfőiskolán tanul, a házvezetőnő Róza (Lázár Kati - Csinibaba, Presszó) pedig babonákkal és vallási ijedelmekkel traktálja Pankát és Miksát. A nem hétköznapi felállás ellenére nem is lenne semmi baj, ha a gyerekek nem találnának a postában egy Izraelből érkezett levelet, és időközben nem törne ki az 56-os forradalom.
Cantu Mari filmje a gyermekek szemszögéből vizsgálja az eseményeket, minek köszönhetően a történet kissé elvarázsolt és nehezen értelmezhető, a gyakorlott szereplőgárda és Máthé Tibor operatőr munkája azonban mindent helyre tesz. Egyedül azon kellene elgondolkodni, hogy a gyerekmunkához hasonlóan a gyerekszínészet is törvényi tiltást érdemelne.
