A mindenki által egyszerűen vezetéknevén szólított Schultze (Horst Krause - Tetthely; Szex, csajok, Ibiza) a bányászmúltjáról híres Sachsen-Anhalt tartományban él, és éppen történetünk elején kezdené meg sörrel, virslivel és kerti törpékkel díszített nyugdíjas éveit, ha polkán edzett fülei egy különös véletlen folytán nem szeretnének bele a louisianai cajun zenébe. Történik ugyanis, hogy hősünk egy magányos este a bányászok tüdőrákesélyeit taglaló rádióműsor hallgatása helyett csatornakeresésbe kezd, és az idegen muzsika hallatán úgy dönt, hogy a városka éves zenei fesztiválján kivételesen nem polkát harmonikázik majd, hanem ezt a számára ismeretlen valamit játssza.
Schultzének körülbelül annyi érzéke van a cajunhoz, mint Korda Györgynek a british pophoz, néhány süket bányásznak mégis megtetszik játéka, és őt küldik el a Texasban rendezett amerikás német Wurstfestre közösségük képviseletében. Mondanunk sem kell, Schultze annyira mozog otthonosan idegenbe szakadt díszhonfitársai között, mint erzsébetvárosi hajléktalan a Médiahajón, ezért fellépés helyett inkább lelép, hogy Louisiana vizein csónakázva kutassa fel újdonsült szerelme gyökereit.
Michael Schorr író-rendező maréknyi dokumentumfilmes stábbal forgatott bemutatkozó játékfilmje csendes, együttérző melegséggel meséli el az NDK nehézipara által megkeserített életű Schultze, a nagyra nőtt kisember utolsó útjának történetét, mely kacskaringós, mint a virsli és igaz, mint a sör.
