Spirit - A sikító város

Meglepő módon Frank Miller ezúttal nem saját alapanyagból, hanem Will Eisner az 1940-es években született, veretes képregényéből dolgozik - és persze az is furcsa, hogy Miller először rendez egyedül, hiszen a Sin Citynél inkább gesztusként tüntették fel Robert Rodriguez mellett direktorként. Hőse a Szellem, aki pályáját még rendőrként kezdte, ám meggyilkolták, majd újjászületett és igazságosztóként tért vissza, hogy tovább folytassa a megkezdett harcot Central City sötét erői ellen.

A legsötétebb erő pedig bizonyos Octopus - aki egyrészt nem azonos a Pókember 2. gonoszával, másrészt arról vált híressé, hogy mindenkit megöl, aki látta az igazi arcát, vagyis nyilván nincs rajta a Facebookon. Setét terveihez pedig szüksége volna egy antik amfórára, csakhogy némi bonyoldalmat okoz a tény, hogy a műtárgy a Szellem egyik szerelménél található. Neve ellenére a Szellem - aki icipicit Robinra emlékeztet a korai Batman-tévésorozatból - ugyanis kifejezetten a test embere, így a film jelentős része különböző női testek és arcok bemutatásával telik. A többi némileg céltalan csihi-puhi, a kelleténél több filozofálgatás és nagyon dögös, javarészt okos számítógépek által generált látványvilág, illetve Samuel L. Jackson bohóckodása, hiszen a stílus megint könnyedén legyőzte a szegény tartalmat.