A szabadság útjai

Sam Mendes rendező (Amerikai szépség, Bőrnyakúak) brit létére csakis kimondottan tengerentúli történeteket vitt vászonra, és nincsen ez másképp most, a konvenciók rabságában élő, Európába vágyódó "álompár" esetében sem. Frank (DiCaprio) és April Wheeler (Winslet) tisztes amerikai családalapítók módjára egy barátságos külvárosban telepednek le, ahonnan a férj gyorsvasúttal jár be dolgozni a városba egyenkalapos családapák társaságában, míg neje otthon neveli a gyermekeket, és szépen lassan örökre lemond arról, hogy művészi vágyainak élhessen. Mendes bácsi nagyon ért a hangulat- és környezetfestéshez, a figurák és a kellékek szinte hibátlanok, Frank munkahelyének levegője pedig szinte fojtogató. A szabadság útjai színeiben leginkább a Távol a mennyországtól világára emlékeztet, de szigorú stílusidézet helyett itt kőkemény házastársi drámát kapunk, melyben a tökéletesre szabott díszletek eltörpülnek a Wheeler pár érzelmi csatája mellett. April ugyanis Párizsba szeretne menekülni középszerű életük elől, de Frank nem tud ellenállni egy előléptetés csábításának, ezért inkább maradnak a mocsárban. 

Bár hőseink kicsit sokat kiabálnak, A szabadság útjai egy finomra hangolt családi dráma, Winslet és DiCaprio közös pályafutásának méltó folytatása, és a díszletek ellenére leginkább azokhoz a mai harmincasokhoz szól, akik a társadalmi betagozódás göröngyös, ám alapvetően kényelmes útját választották.