Szélcsend

Ártatlannak tűnő asszociációs játék indul egy vitorláshajón, s egyre több derül ki a testvérpár kissé titokzatoskodó útitársáról, a három nő viszonyáról és a folyton szóba kerülő apa személyéről, majd az addigi csipkelődések mindinkább eldurvulnak. A szűk helyszínen a feszültség lassanként már elviselhetetlen, nem is csoda, ha valaki(k) a vízbe kerül(nek), sőt az is egyre biztosabb, hogy ennek csak tragédia lehet a vége (ezt ígéri egyébként a baljós nyitókép is).

A 41. Magyar Filmszemle után ? ahol a mű először bemutatkozott ? a kritika szétszedte Sas Tamás legújabb alkotását, pedig hosszú évek óta a Szélcsend a legjobb film, amit a rendező készített. Habár a kiinduló helyzet halványan Polanski Kés a vízbenjére utal, az opus később sokkal jobban emlékeztet a rendező saját korábbi munkáira. A rendkívül behatárolt tér a Szerelemtől sújtva című monodrámát juttathatja eszünkbe, a három nő intrikálása pedig a rendezői bemutatkozást, a Presszót idézi. Sajnos azonban mind a rendezés, mind a forgatókönyv, mind a színészi játék terén érkezik néhány hamis hang, ami miatt a Szélcsend nem tudja megközelíteni a két említett, etalonként szolgáló Sas-művet. Kováts Adél játéka viszont igazán megérdemelt volna egy színésznői díjat a filmszemlén.