A Szem

Úgy tűnik, ázsiai horrorfeldolgozásból sosem elég - vagy ha már annak idején feccöltek a megfilmesítési jogok felvásárlásba, akkor nem hagyják veszni a pénzt, így íme, kedves olvasóink, A Szem. Hogy miben különbözik az olyan amerikai újrázásoktól, mint a Kör, vagy az Átok? Legfeljebb annyiban, hogy a főszerepet itt egy különleges adottságokkal megáldott hölgy játssza, Jessica Alba (Fantasztikus négyes, A kabalapasi). Jessica szabályos szépségét nehéz lenne vitatni, de talán pont ez a szabályosság, amitől nehéz színésznőnek nevezni - javára írjuk viszont, hogy ezúttal hagyta magát a szerep kedvéért némileg elszürkíteni -, és még nehezebb elhinni, hogy vak, és pláne azt, hogy hegedűvirtuóz.

Mert itt az, csakhogy egy titokzatos körülmények közt elhalálozott donornak köszönhetően új szemet kap - bár itt, akárcsak a címben a többes szám lenne a helyénvaló -, és kezdi másként látni a világot. Mármint máshogy, mint kéne, ugyanis mindenféle furcsa és ijesztő jelenség tűnik fel előtte, amiket mások nem láthatnak, és ezek az izék nemcsak rémisztőek, hanem ellenségesek is! Nem akarunk ám senkit lebeszélni, mert aki nem ismerős az évszázados szellemhistóriákra építő japán, koreai, vagy ez esetben hongkongi rémmesék világában, annak kifejezetten izgalmas is lehet a film hangulata, számos fordulata és nyugtalanító képi világa.