A szeméthegyen túl című, február 3-án látható alkotásban három kamaszfiú sorsát követjük négy éven át, akik Kairó külvárosi gettójában, a világ legnagyobb szeméttelepén élnek. Amikor a város egyszer csak úgy dönt, hogy a helyi szemétszedőket multicégekre cseréli le, a kamaszokat olyan választás elé állítja, ami mind a maguk, mind az egész közösség jövőjét meghatározza.
Február 10-én A kommuna gyermekei kerül műsorra. Otto Mühl, a híres bécsi akcionista a hetvenes évek egyik legellentmondásosabb művészi és társadalmi kísérletét valósította meg. A burgenlandi Friedrichshofban megalapított, a szexuális szabadságot és művészi önmegvalósítást hirdető, a magántulajdont tagadó kommunában megpróbáltak kiiktatni mindenféle tartós emberi kapcsolatot és családi köteléket. A kommuna legambiciózusabb terve az új embertípust megcélzó "gyerektermelési" projekt volt. Húsz évvel később, 1991 nyarán Mühlt fiatalkorúak veszélyeztetéséért letartóztatták, a kommuna feloszlott, a kísérlet csúfos kudarcot vallott. A film a Mühl-utópiában született gyerekek későbbi sorsát mutatja be.
Mi igaz abból, amit az 1942 májusában, a varsói gettóban forgatott náci propagandafilmen látunk? A félbehagyott némafilm a gettóban fényűző életet élvező zsidókat bemutató, gondosan megrendezett jeleneteket állít párba rettenetes, nyilvánvalóan nem beállított képekkel. A háború után nem egy filmes és múzeum használta fel a film egyes részleteit a túlélők és írásos dokumentumok állításainak hitelesnek vélt illusztrálására. A február 17-i Befejezetlen film a gettólakók akkori naplóbejegyzéseinek, a túlélőkkel készült interjúknak és a német operatőr tanúvallomásának felhasználásával leplezi le, hogy a filmen bemutatott életnek vajmi kevés köze volt a kulisszák mögötti valósághoz.
Az orosz birodalom egykori fővárosában, Szentpéterváron eladó a történelmi központ. A kommunista érában államosították az építészeti remekeket, de a város ma a felújítás lázában ég: kapitalista profitra kívánnak szert tenni az állami tulajdonból. A Marat utca egyik lakásának négy szobájában négy család lakik társbérletben, közösen használva a konyhát és a fürdőszobát. Ha az egyik tulaj el akarja adni a részét, a többieket is rá kell vennie erre. Jönnek a maguk érdekét néző ingatlanügynökök és a türelmetlen vevők, s a lakók eleve feszült viszonya elfajul. Az intrikákat közelről figyelő rendező szatirikus képet mutat csökönyös szomszédokkal, zsúfolt lakásokkal, hámló falakkal, beázott plafonokkal és az új orosz gazdasággal, amely minden lépésnél beleütközik a múltba. A Társbérleti peresztrojka február 24-én látható.
A márciusi program, 3-án Takács Mária Eltitkolt évek című filmjével kezdődik. Tizenegy magyar leszbikus nő beszél arról, milyenek voltak eltitkolt éveik: hogyan fedezték fel identitásukat, hogyan próbálták magukat megnevezni. Történetek a rendszerváltáson innen és túl társra, közösségre találásról, barátságokról. Egy héttel később, 10-én az Űrturisták jön, amely azt mutatja be, hogy a kazahsztáni Csillagvárosban hogyan készül fel egy dúsgazdag amerikai üzletasszony, hogy egy Szojuz űrhajóval a nemzetközi űrállomásra repüljön. Március 17-én, a 7. Verzió közönségdíjas filmjét, A bűnösség vélelmét tűzik műsorra. Roberto Hernandez és Geoffrey Smith alkotása a mexikói igazságszolgáltatási rendszer ellentmondásairól szól.
