A Szezon mélázó ifjú hőse, Guli (Nagy Zsolt) és két haverja lelép az álmos kisvárosból, hogy Aligán próbáljon szerencsét. Nyár van, épp kezdődik a szezon, vendéglátós végzettséggel és némi gyakorlattal könnyen találnak állást - nem is akárhol, az egykori pártüdülőből lett elit nyaralóhelyen, ahová a kis magyar vadkapitalizmus fejesei járnak: parlamenti képviselők, újságírók, simlis üzletemberek és egyéb pénzes nagymenők. Hőseink testközelből figyelik a rongyrázást, készségesen teljesítik a legextrább kívánságokat, igyekeznek mindent bírni - úgy fapofával, mint farpofával -, ám ha a helyzet úgy hozza, keményen büntetnek a kiszolgáltatottságért és a lenézésért.
Nagy kalandra indultak, bizonyítani akarnak, meg akarják találni az édes életet, bármit is kell tenni a sikerért. A kikapós képviselőfeleség falnak döntése, pornóbiznisz, túlóra - egyre megy. Egy mosolygós, kedves pincérlány miatt talán még Guli is képes lenne elfelejtkezni szerelemi csalódásairól, de valahogy mindig rosszul jön ki a lépés...
Török Ferencet a Moszkva tér óta nem kell bemutatni a mozinézőknek. Második játékfilmje érdesebb és kicsit komorabb, mint az előző, a balatoni nyár kalandjaiból persze nem hiányzik az akció, a humor és a szex sem. A Szezon feszes és fegyelmezett film, a legkiválóbb fiatal színészeinkkel a főszerepekben (egy-egy rövidebb jelenetben pedig többek között Hegedűs D. Géza, Csuja Imre és Sinkó László remekel). Ütős és szép fényképezés, a agar finoman hullámzó zenéje, egy adag szex, humor és melankólia - Török Ferenc filmje a harsányságot kerülve teremt erős hangulatot. A Szezon igaz, érett munka, az utószezon egyik legígéretesebb magyar filmje.
