A téma egyszerű, de nagyon ütős: egy beépített zsaru a gengszterek között, egy beépített gengszter a zsaruk között. Az első részben két igazi szupersztár, Tony Leung és Andy Lau alakították Minget és Yant, miközben flashbackekben fiatalkoruk is megelevenedett pár percre. A trilógia most bemutatott második epizódja teljes egészében az előzmények kibontására összpontosít: milyen hajtűkanyarokkal teli pálya vezette a két álcaéletet élő és álkarriert befutó srácot azokba a kulcspozíciókba, ahol az első részben bekövetkező igazság pillanatában láttuk őket.
A szövevényes karriertörténetek a Keresztapa-trilógiát juttathatják eszünkbe, és nemcsak a három részre tagolt szerkezet, a szervezett bűnözés, az erőszak és a nagyravágyás témája, hanem a szenvedélyes előadásmód, a nézőt fokozatosan rabul ejtő atmoszféra, a személyes identitásdráma és a történet epikus súlya révén is. A gengszter- és zsarudrámához az 1997-es váltás adja a hátteret, amikor az évszázados brit fennhatóság után a törvény mindkét oldalán állóknak át kellett rendeződniük egy másik birodalom, a nagy Kína által diktált feltételek szerint. Ezen a ponton cseng össze hőseink személyes útkeresése az őket körülvevő világban bekövetkező bizonytalansággal.
A Szigorúan piszkos ügyek harmadik epizódjára alig pár hetet kell várnunk: a történet folytatódik immár ismét Andy Lau és Tony Leung főszereplésével és újra bonyolult előre- és hátraugrásokkal az időben.
