A tejesember

 

...csakhogy a fiú nem nagy segítség, mert egész nap álmodozik, és arra vár, hogy valamelyik irodalmi magazin végre leközölje verseit. Sajnos az irodalmi magazinok már csak olyanok, hogy kevés verset közölnek, azokat is főleg ismert költőktől és azok ismerőseitől, így hősünk továbbra is tejet árul és ha nem is tudatosan, de kerüli a munkát, miközben a jobb és a rosszabb jövő lehetősége is feltárul előtte. Végre publikálják Yusuf egyik költeményét, és találkozik egy szép lánnyal, aki odavan a költőkért, ám közben megérkezik a behívója, anyjának pedig udvarlója akad.

A leírtakból nyilván látszik, hogy Semih Kaplanoglu ezúttal sem brutális akciófilmet rendezett, hanem a nemrég nálunk is bemutatott Jumurta után ismét visszatért a kies anatóliai tájra ? vagy el se ment onnan ?, és megint egy Yusuf nevű férfit helyezett számára kényelmetlen helyzetbe, sőt, az előző film óta befutott szépséges Saadet Aksoy is újra feltűnik. Mindez nem véletlen, mert a Tejesember egy metafizikai trilógia középső eleme, és elődjétől legfeljebb annyiban különbözik, hogy főhőse fiatalabb, és több bizarr elemet vonultat fel, mint például a nyitó jelenet, amelyből kiderül, hogyan kell tejjel kígyót űzni vagy Yusuf váratlan találkozása az óriásharcsával.