Az új kormányt pedig az Egyesült Államok nem ismeri el, így krakóziai útlevelével nem engedik be hősünket az ígéret földjére, s mivel Krakózia lezárta a határokat, Viktor haza sem mehet. A kafkai állapotra egyetlen megoldást talál a Kennedy reptér szigorú parancsnoka: a hontalanná vált férfinak a nemzetközi tranzitváró határain belül kell kivárnia, amíg a helyzet rendeződik.
Az angolul nem beszélő Viktort tehát egy csipogóval, néhány élelmiszerjeggyel és egy azonosító kártyával útjára bocsátják a terminálon. Aminek pedig innentől kezdve tanúi lehetünk, az nem más, mint az egyszerű, becsületes kelet-európai kisember diadalmenete és győzelme a korlátoltság, a bürokrácia, a rosszindulat, az éhség és a munkanélküliség felett. Viktor nemcsak munkát és barátokat talál magának ideiglenes lakóhelyén, de végül még ő segít másokon és idővel a terminál hőse lesz. Mindez valahogy annyira azokat a magyar emigránsokat juttatja eszünkbe, akik megcsinálták a szerencséjüket Amerikában, hogy önzetlen szeretettel figyeljük majd Navorski csetlés-botlását új "hazájában".
Tom Hanks forrest gumpos rutinnal hozza a szeretnivaló kisember figuráját, de rajta kívül is számos remek alakítást élvezhetünk - főleg a mellékszereplők jóvoltából. Stanley Tucci mint zord reptérparancsnok alakít nagyot, Diego Lunát (Anyádat is) pedig szimpatikus szerelmesként láthatjuk viszont. A legjobb figura azonban talán az az indiai takarító, aki - miután tükörfényesre suvickolta a padlót - élvezettel lesi fenékre eső áldozatait.
A Terminál végig kényes egyensúlyt tart a megható és a giccses között: mielőtt azonban átcsapna csöpögősbe a dolog, Spielberg mester mindig egy fergeteges poént csempész a jelenetbe. A hollywoodi hagyományoknak megfelelően egy szerelmi szálat is kapunk, de a film szerencséjére azért minden még Viktor Navorskinak sem sikerülhet...
