Ilyen stresszoldó szövegnek készült annak idején A test című kis szösszenet (melyből Rob Reiner forgatott érdekes filmet Állj mellém! címmel) és ilyesmi volt A remény rabjai is (melyből Frank Darabont készített mutatós mozit).
Mindkettő a legjobb Stephen King-adaptációk közé tartozik, nem véletlen hát, hogy az író hithű rajongói újabban nagyobb várakozással tekintenek a rövidebb munkákból, mint a regénykolosszusokból született filmfeldolgozások elé.
A legfrissebb King-adaptáció a szerző Titkos ablak, titkos kert című elbeszélése nyomán készült. A történet centrumában egy meglehetősen rossz passzban lévő író áll, akinek nem csupán az ihlete apadt ki, ráadásul még magánéleti problémákkal is küzd, miután imádott felesége elhagyta. Hősünk napi 16 órát tölt semmittevéssel kedvenc kanapéján heverve, és amikor már úgy tűnik, hogy ennél rosszabb nem is lehet a helyzete, váratlanul felbukkan nála egy megszállott, és azzal vádolja meg, hogy ellopta egyik írását. Noha emberünk minden erővel igyekszik meggyőzni a jövevényt, amaz nem tágít, mi több egyre brutálisabb eszközökkel próbál érvényt szerezni igazának.
A titkos ablak Hollywood egyik legigyekvőbb iparosának, a korábban forgatókönyvíróként David Fincher és Brian DePalma mellett is dolgozó David Koepp (Hetedik érzék) műhelyéből került ki. A film eredetibb elemeket ugyan nem tartalmaz, de Koepp nem is kíván eredeti lenni: célja láthatóan csupán annyi, hogy jól mondja fel, amit nagynevű munkatársaitól megtanult.
