Az olasz üzletembernek, Francescónak sosemlátott nagynénje halála miatt Isztambulba kell utaznia. Kelletlenül érkezik a varázslatos keleti városba, de hozzáállása megváltozik, amikor kiderül: rokona egy törökfürdőt hagyott rá. A nézővel együtt fokozatosan rá kell jönnie ugyanis, hogy a törökfürdő, a hamam sokkal több, mint egyszerű szauna: diszkrét búvóhely, ahol az ember titkos kedvteléseinek hódolhat. "A hamamok különös helyek, ahol a gőz a testekkel együtt az erkölcsöket is ellazítja. A hamam egy darab a múltból: hagyomány és szeretet minden dologért." A fürdőzésnek pedig filozófiája van, hiszen a masszázs "megkönnyebbülés a testnek, hogy utána a lélek is megkönnyebbülhessen".
Amint a férfi erre ráébred, neki magának is gyökeresen megváltozik az élete. Nagynénje útját járja végig - a két sors gyönyörűen fonódik össze és kerül párhuzamba. Miközben egy kalandvágyó olasz nő (egy költő szeretője, egy kávékirály felesége) életútjával ismerkedünk el nem küldött levelei segítségével, egy fiatalember metamorfózisának is tanúi lehetünk. S a végén Francesco feleségének élete a lehető legérdekesebb módon csatlakozik az egymásba gabalyodó sorsokhoz.
A filmben sok mindent nekünk magunknak kell megfejteni (miért van egyre több ujja bekötve a török ügyvédnek? miért hagyta el hazáját évtizedekkel ezelőtt Anita néni?), és a többi információ is apránként, kis adagokban érkezik. A ráérős, lassú tempójú kezdés után azonban a Törökfürdő pikáns fordulatokkal lepi meg nézőit, hogy végül egyenesen sokkoljon - de a zárójelenetre a harmónia ismét helyreáll. Özpetek filmje hol lassú és nyugodt, hol pezsgő, néhol pedig vad és felkavaró. Akárcsak egy törökfürdő...
