A szerb származású Igor Sekulic író-rendező ebben a kellően komolytalan és gyors tempójú munkájában A gyűlölet harcos antirasszizmusát elegyíti a drog- és szerelemalapú poénokkal, ad hozzá egy kis vidék-város ellentétet, belecsempész egy kóbor horroretűdöt, rákever egy-két punk-rock és reggae slágert, s már készen is van a kaleidoszkópszerű nagyvárosi vígjáték.
Történetünk hőse a dél-franciaországi farmon dolgozó Maurice (Matthias Van Kache - Szexi fiúk), aki a helyi búcsúban fodrász haverjával alkotott szintipop formációjában szeretne fellépni, csakhogy a főnökétől elkötött autóba belehajt egy rasszista párizsi mitugrász.
Még szerencse, hogy a káromkodó károkozó barátnője, Julie (Elise Perrier) szégyenében Maurice-nál hagyja névjegyét, s így a sikertelen szintiduó elindulhat a fővárosba, hogy behajtsa a szerelőre való zsetont az átkozott yuppie-tól. Vidéki hőseink jobb híján Maurice főnöke, Francois (Richard Bohringer - Házibuli, Metró) fiánál szállnak meg, aki papíron orvosi egyetemre jár, a valóságban azonban egy élő mulatósegyveleg, ráadásul egy zöldpárti feka albérlőtárssal lakik. Ami ezek után következik, azt nem kell komolyan venni, bár jó lenne.
Szex, szerelem és gyengéd drogok jellemzik a tévedésekben és félreértésekben gazdag történetet, melynek a szigorú, ám igazságos Francois megjelenése vet véget. Aki nem hisz a vesében, azt bizonyára gyomron rúgja majd ez a pszichedelikus nyalókára emlékeztető film, kellemetlen utóhatása azonban nem lesz.
