Transz-Szibéria

 A gyakorlatilag tökéletes pszichothriller, a Gépész után furcsa választás Brad Anderson részéről egy ennyire ódivatú műfajt újjáéleszteni, de lelke rajta. Maga a helyszín is a hidegháborús időket idézi, hiszen a Mandzsúriából induló és fél Oroszországot átszelő híres-hírhedt transzszibériai vasútvonalon járnak hőseink, a látszólag vagy talán tényleg átlagos amerikai párocska - kettejük közül Emily Mortimer játéka a kimagasló -, akiknek talán nem kéne mindenkivel összehaverkodniuk.

Elsőként érkezik hálófülketársnak a kedves spanyol srác meg a csaja, majd egy beszédes orosz rendőrtiszt váltja őket, de ezalatt azért pár dolog történik, például a feleség veszélyes flörtbe kezd a spanyollal, akinek számos matrjoska baba lapul a hátizsákjában, és mivel a nyitó képsorok eleve egy véres gyilkosság helyszínét mutatják, sejthetjük, hogy nem megy minden zökkenőmentesen. Végül is Oroszországban járunk, ahol bármi megtörténhet - aztán meglepő módon nem is történik annyi minden. Talán mi szoktunk hozzá a gyors tempóhoz és az egymást követő fordulatokhoz, és nem is biztos, hogy ez jó, de tény, hogy a film nem túl bonyolult és nem igazán nyakatekert - maga az igazi rosszfiú is rövid bemutatkozás után csak a játékidő felénél bukkan fel újra, hogy tegye, amit a filmbéli gazfickók tenni szoktak egy vonat kissé klausztrofóbiás terében.