Tükrök

Ha egy amerikai horrorfilmet a sötét díszletek és pocsolyák határoznak meg az épkézláb történet helyett, és valami természetfeletti izé ólálkodik a sarokban, akkor mérget vehetünk rá, hogy egy kilóra megvett ázsiai (most éppen koreai) alkotás lusta és fantáziátlan remake-jéről van szó. Ebben az esetben annyit még csavarhatunk a képleten, hogy a kamera mögött egy szintén kilóra megvett európai tehetség, a francia Alexandre Aja (Magasfeszültség) áll, a főszerepben pedig egy sorozatszínész, Kiefer Sutherland virít.

Ő volna a kiégett exzsaru, aki felfüggesztése alatt kényszerűségből vállal el egy éjjeliőrimelót egy régen kiégett luxusáruházban - ahol bazi sok bazi nagy tükör van, és a film egészénél jóval izgalmasabb nyitójelenetből már tudhatjuk, hogy ezek a tükrök nem viccelnek. Olyannyira nem, hogy hamarosan hősünket és elhidegült családját kezdik fenyegetni, és mivel képesek némi gondolatátvitelre és manipulációra, az első leszakított állkapocs után muszáj őket legalább egy kicsit komolyan venni. Talán ebből is kiderült, hogy nem vígjátékról van itt szó, pedig lesznek bohókás apácák és hibbant falusiak is, meg a bajban is bögyös kórboncnokfeleség, és nagyon-nagyon sok minden olyan történés, mintha a Ragyogás bátortalan paródiáját néznénk...