A túlvilág szülötte

 Ha egy Jennifer Connelly-szerű szépség (a fiatalabbak kedvéért: Megan Fox-szerű csaj) szobákon és ódon lépcsőházakon keresztül rohan egy gyilkos szellem elől, akkor biztosak lehetünk abban, hogy szegényke sehol sincs biztonságban. Ha ehhez az alaphelyzethez hozzáadunk egy haláltáboros elősztorit és egy ördögűző rabbit (aki mellesleg tornatanár haverját hívja segítségül a művelethez), akkor már az is biztos, hogy viszonylag izgalmas, ugyanakkor pofátlanul összelopott és helyenként zagyva filmmel van dolgunk. És lám: az ördög nem pihen, a filmbéli Casey Beldon ugyanis simán lehetne egy távol-keleti hősnő, csak most éppen amerikai, méghozzá kelet-európai gyökerekkel. Jó tudni, hogy a tengerentúlon még mindig hókuszpókuszhívő barbár népként tartanak számon bennünket, mintha vasárnaponként legszívesebben saját magzatunkat kavargatnánk a bográcsban - sértődésre azonban semmi ok, ez a tinihorrornak induló globális pszichomutáns-tragédia ugyanis csak dobálózik a fogalmakkal, miközben egyetlen eredeti gondolata sincsen. 

Akinek létszüksége az ijedelem, az bizonyára elégedett lesz A túlvilág szülötte frászfaktorával, sőt a nyersbe hajló speciális effektek rajongói sem fognak panaszkodni, aki azonban egy kicsit is ad az értelemre, az inkább maradjon otthon, és olvasgassa az Ablak-Zsiráfot!