Türelem

Jó példa erre Nemes Jeles László munkája, melyre bár könnyen rásüthető a fenti szitokszó, sokkal inkább elüt snittestársai filmjeitől (Szél, Prológus, Before Dawn), mintsem hasonlít rájuk. Nemes Jeles operatőre, Erdély Mátyás itt nem szabályos utat (körkörös vagy egyenes vonalú mozgás) jár be a kamerával, nem technikai és stílusgyakorlatot mutat be, hanem egy női arcot követ, fürkész, kutat; egy olyan nőnek az arcát, aki egy "életlen" erdő zöld lombjai közül lép be egy titokzatos épületbe, és ott aktamunkát végez. Marjai Virág eszköztelen, mégis hihetetlenül intenzív arcjátékát úgy egészíti ki a kiismerhetetlen háttér és a kísérőzenei szintű atmoszférajáték, hogy a majdnem tízperces irodai bolyongás maradéktalanul lekösse a néző figyelmét, amikor pedig a nő az ablakhoz lép, hogy felfedje a titkot, megdöbbentse őt. 

A Türelem tucatnyi nemzetközi fesztiváldíjjal büszkélkedhet már, és most a szélesebb hazai közönség türelmét honorálva végre a magyar mozikban is látható.