Először találkozik Buffalo Billel, aztán a bölcs indián főnökkel, végül egy dúsgazdag sejk hívja meg őt és a lovát a beduinok 3000 mérföldes sivatagi versenyére, amit hősünk simán lenyom, és ha meg is áll, azt csak azért teszi, hogy segítsen az emancipálásra szoruló arab hercegkisasszonynak, vagy hasonló apróságokat intézzen el. Mindez olyan, mint egy filléres kalandregény a harmincas évekből, de mégis működik, részben azért, mert nagyon jól néz ki, részben azért, mert megmarad Az ezeregy éjszaka meséjének felturbózott szintjén, és a mesékre nehéz haragudni.
Persze akadnak csúnya mellélövések is, mint hősünk izzadtságos belső küzdelme indián gyökereivel, a sejk gyerekes vonzódása a westernhez, vagy a gyatrán megrajzolt digitális párducok, de a filmnek elég lendülete van ahhoz, hogy mindez mellékessé váljon. Ehhez nagyban hozzájárulnak az olyan színészek is, akik mintha csak a kalandfilmekre születtek volna, különösen igaz ez Omar Sharifre - ki más is játszhatna egy igazi kardforgató sejket? -, Viggo Mortensenről nehéz eldönteni, hogy a klasszikus westernhőst parodizálja fapofával, vagy pont ennek a típusnak az esszenciáját próbálja megragadni, de akármelyikről is van szó, jól csinálja. Végül pedig ott van Hidalgo, a gyönyörű pettyes spanyol musztáng, amit ugyan hat különböző ló játszik, de mindegyik pompás állat, még a filmben feltűnő számos díjnyertes arabs telivérhez képest is.
Annak pedig senki ne dőljön be, hogy mindez tényleg megtörtént. Frank T. Hopkins valóban létezett, de a közmegegyezés szerint bár remek lovas volt, egyben notórius hazudozó is.
