Pedig a rendezőként, operatőrként és producerként egyszerre ügyködő Kocsis Tibor mélyen elhivatott munkája igencsak széles publikum elé kívánkozik és ilyen szempontból több is, mint egy tényfeltáró doku, hiszen akár aktivistafilmnek is nevezhetnénk. Kocsis filmje ugyanis nem csupán bemutatja azt, ami a romániai Verespatakon történik, hanem azon túl, hogy egyértelműen állást foglal, cselekvésre szólít fel.
De mi is történik Verespatakon? Egy kanadai bányavállalat, a Gold Corporation román állami résztulajdonnal beruházásba kezdett a majd' kétezer éves településen, hogy beindítsa Európa legnagyobb külszíni aranybányáját. Igen, Verespatakon, és nem Verespatak mellett vagy annak közelében, hanem a hihetetlenül szép faluban, annak házait szép sorjában felvásárolva és ledózerolva már azelőtt, hogy a tényleges engedélyeket megkapták volna.
És ha a beruházás megvalósul, akkor Verespatakon kívül elpusztul még három másik falu, két gyönyörű völgy és négy hegy, miközben olyan mennyiségű ciánt használnak fel, amennyivel a 2000-es tiszai katasztrófánál negyvenszer pusztítóbbat is előidézhetnek - vagyis legalább 500 km-es körzetben mindenkinek van oka izgalomra.
Kocsis Tibor azonban elsősorban a helybéliekkel foglalkozik, akiknek sorsa szemmel láthatóan a szívügye, és nem feledkezik el arról sem, hogy milyen ellentétes érdekek osztják meg a falut, ahol szinte semmi sincs már, és ahonnan a fiatalok amúgy is elmennének, amint lehet. Így a rendező mindenkit hagy beszélni, akár jót mond, akár rosszat, de mint mindig, most is a legegyszerűbb emberek bizonyulnak a legbölcsebbnek.
