Az utca királyai

David Ayer, aki a toll mellett a rendezői széket is megragadta, kellően sötét képet fest a város gettóiról és az ott cirkáló nyomozókról ahhoz, hogy ne rohanjunk rögtön az utazási irodába, de ezen a filmen sajnos James Ellroy (Szigorúan bizalmas, Fekete Dália) furmányos agya és élénk képzelőereje sem segít. Adott ugyanis egy kiégett adrenalinharcos, Tom Ludlow (Keanu Reeves), aki felesége halála óta féldekás vodkákon él, és élvezi a piszkos rendőrmelót, melyhez feljebbvalói örömmel asszisztálnak. Gondolkodás nélkül lő gyomron vécén gubbasztó koreai gengsztereket, de munkája morális vetületével kapcsolatban egészen addig nem merülnek fel benne kétségek, amíg a szeme láttára szitává nem lövik volt társát, akit egyébként utált. A történet innentől Ayer és Ellroy kipróbált fogásainak ötvözeteként folyik tovább: nagyon kemény zsaruk harcolnak nagyon korrupt kollégáik ellen, felfedve a testület legsötétebb titkait, és közben nagyon csúnyán megütik egymást és önmagukat. 

Semmi kétség, Az utca királyai az erőszak és a társasjátékok szerelmeseit egyaránt elkényezteti, de aki látta már a fent említett rendőrfilmeket, az maximum pár váratlan ütésen fog meglepődni. Reeves úr pedig elmehetne Moszkvába egy szűk fél évre, ha hitelesen akar vodkázni a vásznon.