Utolsó idők

 

Az elsőfilmes rendező már lakótelepi rövidfilmjeiben is előszeretettel vizsgálta a kisemberek problémáit, most azonban térben és időben ugrott egyet, hogy a kilencvenes évek közepi szabolcsi valóság bemutatásával egy még inkább univerzális történetet meséljen el. Már a film címe is jelzi, hogy az alkotók nem vidám pancsikálásra invitálják a nézőt, maga a cselekmény pedig csak megalapozza a gyanút: az árva Iván (Kádas József) egy fedél alatt él fogyatékos nővérével, Eszterrel (Vass Teréz), és bizony csempészettel szerzi meg azt a mellékest, amivel úgy-ahogy elboldogulnak. Iván nem egy nyugodt alkat, így amikor egy nap Esztert ismeretlenek megerőszakolják a mezőn, rendesen felmegy benne a pumpa, és elhatározza, hogy megbosszulja nővére megrontását.

Mátyássy a gyönyörű táj és a sanyarú sors közötti ellentétre építve ad lírai hangot a történetnek, és ezzel megidézi Terrence Malick bámulatos bemutatkozó filmjét, a Sivár vidéket, ugyanakkor el is rugaszkodik az új-hollywoodi zseni munkájának kiűzetés-hangulatától, mert Fillenz Ádám operatőr remek képeit nem a paradicsomi állapot természeti zajai kísérik, hanem Márkos Albert jazzes-rockos dallamai Harcsa Veronika előadásában. Az Utolsó idők különleges hangulatú film, melynek cselekménye nem valós ugyan, de manapság sajnos egyre könnyebben megtörténhet.