Az utolsó léghajlító

Az utolsó léghajlító sem a belvárosban lakik, hanem egy mitikus dimenzióban, rögtön Narniától balra, de még Középfölde előtt, na itt hajlítja a leget, de csak nappal, soha nem éjjel! Az illető különben egy olyan buddhista fazonú és a dalai lámára hajazó ? haha, mert kopasz! ? kissrác, aki az elmúlt száz évet a jég alatt töltötte, és eközben a világot benépesítő négy törzs közül a Tűz népe szépen elkezdte leigázni a többieket, nevezetesen a Lég, a Föld és a Víz embereit. Még szerencse, hogy egy szimpatikus testvérpár rábukkan a fiúra, és együtt nekilátnak, hogy visszabillentsék azt, ami kibillent, plusz a csodakölyöknek is ki kell még teljesülnie.

Ebben hol gátolja, hol akadályozza a tűztörzs uralkodójának kegyvesztett fia, akinek egyrészt bizonyítanivalója van, másrészt viszont nem olyan rossz gyerek. Mivel a srác, fiú, gyerek és kölyök szavakat sűrűn emlegettük, talán már evidens, hogy tinimoziról van szó, amely pont az Alkonyat alatti korosztályt próbálja telibe kapni, szintén a fantasy besorolásban. Ami furcsa, az a rendező személye, aki nem más, mint M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek), aki színes karrierje során először dolgozik hozott anyagból, vagyis egy rajzfilmsorozat első évadjának adaptálására vállalkozott. Az eredmény egy zavaróan ugráló szerkezetű történet, szimpatikus gyerekszereplőkkel, illetve a lenyűgöző és gagyi között libikókázó látványvilággal.

Az utolsó léghajlító

(The Last Airbender. színes amerikai fantasy 103 p. 2010)(12)

Rendező: M. Night Shyamalan

Színész: Cliff Curtis, Dev Patel, Jackson Rathbone, Nicola Peltz

Forgalmazza: UIP-Duna Film