Vadászkutyák

És tulajdonképpen a vég sem sokban különbözik a kezdettől, a lipcsei születésű elsőfilmes Ann-Kristin Reyels rendezése ugyanis egy téli tájképbe helyezett kamaradráma, mely kissé emlékeztet a Csapd le csacsi!-ra. Tímár Péter örökbecsű darabjához hasonlóan ugyanis itt is különféle furcsa párok gyűlnek össze, méghozzá karácsonyozni egy keletnémet vidéki házikóba, és szereznek egymásnak kellemetlen-furcsa perceket. Igaz, a dráma nem a helyzetkomikumra épül, sokkal inkább a különböző mentalitású figurák összetűzéseire - és persze a kistérségi agyhalál szépségeire -, a vidékre költözött városi fiú és a süketnéma kocsmároslány szerelme mellett azonban minden tényező eltörpül. Nem titok tehát: a Vadászkutyák valójában egy romantikus ifjúsági dráma, melyben a szülők generációja már-már bemocskolja az ártatlan fiatalok bimbózó kapcsolatát. Van itt családi dráma ládaszámra, havas táj úttal a semmibe, hinta a befagyott tó felett és hidegvérrel lelőtt sebzett kutya. A lényeg mégis a szerelmesek lopott pillantásában keresendő, az urbanizációt és a hagyományokat semmibe vevő ártatlanságban. 

Fagyos délutánokon és estéken kellemes lehet a mozi melegéből vizsgálni az elhidegülést, majd ünnepelni az egymásra találást. A Vadászkutyák nem egy filmtörténeti remek, de felérhet egy kellemes sétával.