Vak szerelmek

Nemrégiben láthattunk egy dokut, melyben egy átlagos cseh nőt filmeztek évtizedeken keresztül, s kiderült, hogy élete egy cseppet sem hétköznapi. A Marcela inverze figyelhető meg a Vak szerelmekben: itt egyáltalán nem mindennapi emberek, hanem nemlátók a hősök, akikről a végére éppen az derül ki, hogy (érzelmi) életük nem különbözik sokban a miénktől. 

A szlovák rendező munkája négy külön kis portréfilm egybefűzve, amelyből négy emberi sorsot, négy pár életét ismerhetjük meg. Szinte minden társadalmi rétegből, életkorból bemutatnak valakit. Az idősebb Peter zenetanár, aki - szintén vak - feleségével több évtizede éli békés megnyugvásban mindennapjait. A roma származású Miro egy alakuló kapcsolat elején áll: szerelme egy nem cigány gyengénlátó lány, akinek családja nem igazán örül a fiatalok szerelmének. A fiatalasszony, Elena - nem kis félelemmel telve - első gyermekét várja, míg Zuzana, a 14-15 éves diáklány az új iskola mellett az első szerelem izgalmaival is szeretne már megismerkedni. 

A Vak szerelmek nagy erénye - amellett, hogy érzékenyen, de minden álságos pátosztól mentesen mutatja be, mi a közös látók és nemlátók közt -, hogy minden alanyhoz másként, az adott személyiségnek megfelelően közelít. Míg a nagy képzelőerővel bíró Peternél a játékosság kerül előtérbe (például egy animációs betéttel), addig Elena jeleneteit líraiság hatja át.