Varga Katalin balladája

Még nem tudni pontosan, mi a célja, és miért történt vele mindez, de egyre több minden derül ki, míg a film egyik legerősebb jelenetében le nem leplezik az addig csak sejtett, teljes igazságot.

Peter Strickland alkotásának nagyon pontos a magyar címe. A sejtetés, a "balladai homály" és a tragikus, végzetszerű fordulatok is arra utalnak, hogy a mű egy ballada, filmen elbeszélve. S habár a Varga Katalin balladájának gyönyörűek a képei is, ezúttal a hangkulissza az, ami a legnagyobb hatással lehet ránk. Az időtlen hősöket megformáló erdélyi művészek gyönyörűen beszélnek, és hiteles minden szavukon kívül minden dal is, amit énekelnek (függetlenül attól, hogy a XXI. században járunk).

Ráadásul olyan magával ragadóan baljós kísérőzenét hallhatunk, ami elől ugyanúgy nincs menekvés, mint a hősöknek a rájuk kiszabott sorsuk elől. Nagyon jót tesz ezenkívül a filmnek, hogy az angol rendező nem kívülről, mint valami egzotikumhoz közelít az erdélyi tájhoz és emberekhez (ahogy tette azt például Tony Gatlif a Transylvaniában), hanem mintha jól ismerné minden mélységüket. Mindennek köszönhetően pedig hiába rajzolódik ki a cselekmény végére egy határozott tanulság, a Varga Katalin balladája egyszerűen túl szép és túl szomorú ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk. 

KRITIKÁNK: Katalin asszony - VARGA KATALIN BALLADÁJA