A végső állomás 3D

 

Csakhogy a vadiúj figuráknak is rá kell jönniük, hogy a Halállal nem lehet ám packázni, mert hihetetlenül maximalista...

A főhősök most szerencsére sokkal tenyérbe mászóbbak és érdektelenebbek, mint a korábbi darabokban, így nincs is más dolgunk, mint 3D-s szemüveggel az orrunkon kényelmesen hátradőlni és büntetlenül élvezni, ahogy a létező legkacifántosabb módokon hullanak el szép sorban, egymás után (ha nem is egytől egyig) ? hiszen ez a film nyilvánvaló célja, és becsületére legyen mondva (tekintve a különféle halálos sérülések röntgenképeit bemutató főcímet) ezt nem is igazán titkolja. 

Az eddigi legtöbb (szám szerint 11) halálesetet bemutató és ha lehet, még a korábbiaknál is bonyolultabb halálnemeket katalogizáló opus (némelyiket nemhogy beazonosítani, de még megnevezni is képtelenség lenne) más tekintetben sajnos alulmarad az előző részekhez képest (lásd: fantáziátlanság, a feszültség hiánya, a cselekmény kidolgozatlansága). Ami miatt esetleg mégis érdemes megnézni a csúnya halállal végződő brutális csonkolásokat, az a 3D-s térhatás ? amitől ugyan a film maga nem lesz jobb, de attól még jóleshet nézni...