 |
(MTI) ? Több mint egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Tarr Béla filmje eljusson az orosz fővárosi mozikba ?elégedetlenkedett a Kommerszant című tekintélyes orosz napilap kritikusa, Andrej Plahov. A 2011-es Berlini filmfesztiválon a zsűri nagydíját, Ezüst Medvét elnyert alkotásról szóló írásában úgy vélekedett: "Nem kell Tarr Bélát Henri Cartier-Bressonnal, Tarkovszkijjal és Lars von Trierrel összehasonlítani... Kevesebbszer kell művészt csinálni a művészből, vagy prófétát, és akkor maga is sokkal egyszerűbben megmutatkozik, elér az emberekhez".
Oleg Zincov a Vedomosztyi című napilap hasábjain az fejtegette, miért nem szerette meg Tarr Béla filmjét. "Nem azért nehéz nézni, mert lassú, hanem mert folyamatosan azt sugallja, hogy nemcsak az utolsó, hanem a legjobb filmje is. Nem hagyja, hogy a néző kételkedjen benne. A torinói ló című alkotást vagy feltétel nélkül elfogadják és zseniálisnak kiáltják ki, vagy kategorikusan elutasítják pózolással vádolva Tarr Bélát" ? írta a Vedomosztyi kritikusa.
"Vannak filmek, amelyek elviselhetetlenek, de nagyon sokáig nem mennek ki az ember fejéből, saját életet élnek és egyre jobbak lesznek. Ilyen a két és fél órás fekete-fehér 'szörnyű' Tarr Béla-film, A torinói ló" ? fogalmazott értékelésében Sztasz Tirkin, a Komszomolszkaja Pravdában.
Sztanyiszlav Nyikulin, a Kinomania.ru oldalon viszont dicsérte Tarr Béla filmjét és munkásságát. Mint írta: "Bár nem akarunk, de kénytelenek vagyunk megbékélni azzal, hogy a világ filmművészete egyik kiemelkedő rendezőjének utolsó filmje áll előttünk". A magyar rendező öröksége azonban az elkövetkezendő generációk számára is elegendő lesz.
