Hamarosan kiderül azonban, hogy ez a drága asszony titkon magzatelhajtással foglalkozik. Amit ugye 1950-ben, Angliában (is) szigorúan tiltottak, büntettek és üldöztek. Vera illegális tevékenysége sem maradhat sokáig titokban...
A rendezőtől szokatlan provokatív és politikus témaválasztás mellett a filmben Mike Leigh régi arca is megjelenik: a nevetni- és szeretnivalóan tétova szerelmespár (Eddie Marsan és Alex Kelly kettőse) két hamisítatlan Leigh-figura, de rajtuk kívül is találkozunk ismerős alakokkal és színészekkel. A rendező ezen kívül a tőle megszokott szociális érzékenységgel és aprólékossággal, hitelesen adja vissza (ezúttal) a második világháború utáni Anglia világát, s benne egy alsó középosztálybeli család "tisztes szegénységét".
Mike Leigh velencei fődíjas művében olyan témához nyúl, ami nemcsak az ötvenes években, de még ma is szélsőséges megítélés alá esik: az abortusz ellenzői szerint gyilkosság (a filmben Vera fia képviseli ezt a nézőpontot), míg az ellentábor úgy vélekedik: sok esetben ez lehet az egyetlen megoldás. "Bajban vannak, nincs kihez forduljanak. Én segítek" - védekezik a filmben Vera, s a néző - látva az asszony tisztaságát és abszolút önzetlenségét - hajlamos hinni neki.
Miközben azonban a rendező a vásznon ezeket a súlyos etikai kérdéseket boncolgatja, és mi azt hisszük, didaktikus abortuszfilmet látunk, Imelda Staunton egyszerű, mégis beszédes arcát nézve rá kell jönnünk, hogy dehogy. Mike Leigh mindössze annyit akar nekünk megmutatni, hogy a Jóság és az Önzetlenség többféle, néha bizony a legbizarrabb formában is megnyilvánulhat.
