Vérvonal

 

Baltasar Kormakur a kicsiny, de meglepően virulens izlandi filmgyártás abszolút sztárja, akit odahaza és nemzetközi fesztiválokon szerzett sikerei révén már Hollywood is megkörnyékezett, nem véletlenül. Kormakurt a fanyar humora, remek megfigyelőképessége és persze jó arányérzéke teszi páratlan rendezővé: ez esetben például egy hétköznapi bűnügyi történetet ? Arnaldur Indridason sikerkönyve volt az irodalmi alapanyag ? tesz jóval többé, mint ami.

Hősünk, a szakállas, norvégpulcsis Erlendur egyszerre két gyilkosság nyomába ered, amelyet több évtized választ el, ám csak azt nem sejti, hogy a két eset végül összekapcsolódik. A nyomok abba a (valóban létező) kutatóközpontba vezetnek, ahol a kevesebb mint félmilliós lakosságú Izland genetikai térképét próbálják felvázolni. A többit tessék összerakni. A rendező mindenesetre pazar és izgalmas tempóváltásokkal, jól megírt dialógusokkal, illetve roppant szórakoztató közjátékokkal operál, és a történet, amely alapjáraton inkább egy tévés krimisorozatba illene, a vásznon ötvenszer izgalmasabbá válik, mint amit Hollywood az egész nyári szezonban produkált. És előre szólunk: a főszereplő néha főtt birkafejet eszik, de ez arrafele természetes dolog.