1903-ban járunk, amikor a vándorcirkusz bohócának, Slomónak (Bodrogi Gyula) ikrei születnek. A szépreményű, szórakoztatóipari ifjak, Dodó és Naftalin a cirkusz keserédes világában nőnek fel, s apjuk szakmáját folytatják: bohóckodás, artistamutatványok, szemfényvesztés igény szerint. A film cselekménye valójában az 1950-es években indul, amikor is Dodó (Gáspár Sándor) és Naftalin (Koltai Róbert) merész tréfája balul sül el a Nagycirkusz ünnepi előadásán, melynek eredményeképpen Dodó hosszú évekre börtönbe kényszerül.
Az újabb fordulatot 1956 hozza el, amikor Naftalint is magával ragadja a történelem és elindul, hogy kiszabadítsa testvérét. A vidám társulatát elhagyó Naftalin kalandjai eképpen alakulnak amolyan road movie-vá, melynek során összeakad Pipitérrel (Tóth Orsi - Szép napok), aki szintén Budapestre tart, s így együtt kalandoznak tovább. (A két útitárs között kialakuló sajátos kapcsolat távolról Fellini klasszikusát, az Országútont idézi.) Amikor pedig Dodó kiszabadul, nyilvánvalóvá válik, hogy az igazi probléma még csak ezek után következik. Mit tudnak kezdeni ezzel az új "szabadsággal"? Menjenek vagy maradjanak? Folytathatják-e őseik hagyományait, ragaszkodhatnak-e azok eszméihez? Mi is az igazi "világszám"?
Koltai Róbert és csapata - melyben jeles és bejáratott színészkollégákkal dolgozik együtt - a történelmi tragikum és a humor sajátos vegyülékét keveri ki, melyhez, amint már megszokhattuk, Dés András zenéje adja az aláfestést.
