A Kárpáti György 75. születésnapja alkalmából eredetileg tévére készült dokuban barátok (Koós János, Bodrogi Gyula), csapat- és sporttársak (Gyarmati Dezső, Kemény Dénes), családtagok (fia és lánya) és maga az ünnepelt mesél anekdotákat kedves összevisszaságban az elmúlt évtizedekből, főleg a medence és a lóversenypálya környékéről ? a kronológiát elvetve, stílszerűen negyedekre bontva.
A vízilabda Puskása alkotója helyesen ismerte fel azt a trendet, mely szerint a dokumentumfilmes megoldásokat a fikcióssal keverő dokumentumfilmeké a jövő. Munkájában a "beszélő fejek" rekonstruált jelenetekkel, animációs és játékfilmes betétekkel, sőt már-már áldokus fogásokkal keverednek. S habár az "eljátszott" képsorok inkább a bohóckodás kategóriába tartoznak, és néha már átlépnek egy bizonyos határt, a visszaemlékezéseken időnként hangosan lehet röhögni. Ennek eredményeként egy nagyon jó hangulatú, jóízű, laza, sztorizgatós portrét kapunk. S habár a mű közel sem mutat teljes képet alanyáról (nem térnek ki például az olyan súlyosabb kérdésekre, mint a 2006-os Zádor-botrány vagy a későbbi ügynökvád), csattanós válasz azoknak, akik szerint egy dokumentumfilm csak unalmas és száraz lehet.
| A vízilabda Puskása |
| (A vízilabda Puskása - színes magyar dokumentumfilm 60 p. 2010) |
| Rendező: Erdős László |
