D-War - Sárkányháború

A D-War - Sárkányháború nyitánya kísértetiesen emlékeztet a magyar mozikban nemrégiben bemutatott A Tiltott Királyság című Jackie Chan - Jet Li filmére (egy kisfiú egy régiségboltban ráébred, hogy ő a kiválasztott, s küldetésének lényege az 500 évvel korábbi Koreában gyökerezik) - csak sajnos itt mindezt halálosan komolyan gondolják. A valóra vált legenda szerint ugyanis egy óriáskígyó, egy Imogi minden ötszáz évben abban a kegyben részesül, hogy a "Ju Ji Dzsu" megszerzésével sárkánykirállyá válhat. Ezt a Ju Ji Dzsut pedig egy fiatal lány teste rejti, aki napjaink Los Angelesében születik újjá védelmezőjével, a fiatal harcossal együtt... 

A dél-koreai szörnyfilmrendező, Hjang-re Sim (Yonggary - Az űrbéli szörny) filmjét nézve azonban mintha időgépben ülnénk: kínos CGI-trükkjei már 10 évvel ezelőtt is ócskának számítottak volna, a szívtipró főhős külseje pedig erősen a nyolcvanas éveket idézi. Az ostoba forgatókönyv hiányosságait esetlen deus ex machina megoldásokkal próbálják pótolni, a színészi játék és a színészvezetés pedig olyan elkeserítően rossz, hogy még a máskülönben tehetséges művészek is csapnivalóan játszanak (lásd szegény Robert Forstert, aki biztosan szívesen kiradírozná a művet a szakmai önéletrajzából). A D-War - Sárkányháborút mintha rendkívül naiv és képzetlen filmesek készítették volna gyerekközönségnek azért, hogy egyszer leadja a Szív tévé.