Persze csalóka a látszat alapján ítélni, hiszen az első ránézésre visszahúzódó, csendes Joe sem az, aminek látszik. Bár rakodóként dolgozik egy szénszállító bárkán, múltja ennél sokkal többet rejt, és amikor egy kevésbé szép napon pont ő az, aki egy fiatal lány holttestét halássza ki a tengerből, ez a bizonyos múlt kísérteni kezdi.
Lassan megismerhetjük a fiatalember múltját és jelenjét, valamint a benne rejtőző gátlástalan nemiséget és végtelen ürességet. Joe erőfeszítés nélkül szerzi meg az útjába kerülő nőket, de szemmel láthatóan semmi örömét nem leli bennünk, a különös haláleset mégis megmozdít benne valamit. A csodálatosan fényképezett skót iparvidék, az Edinburgh és Glasgow közti szűk víziutak és a fedélzetköz klausztrofóbiás tere hűen tükrözik vissza a főhős lelkivilágának minden rezdülését.
És valóban csak rezdülésekről, nem pedig drámai felbuzdulásokról beszélhetünk, hiszen a cselekmény visszafogott tempója, Ewan McGregor még visszafogottabb, ugyanakkor feszültséggel teli alakítása nem enged több mozgásteret az érzelmeknek - mindez egyszerre a film nagy erénye és némileg a hibája is. David Mackenzie rendező ugyanis néha túl fegyelmezett és fél szabadjára engedni az olyan remek színészeket, mint Tilda Swinton, Peter Mullan (vagy Emily Mortimer, akinek a halott lány kevéssé vonzó szerepe jutott).
És hogy miért lett a cím Young Adam? Megérzéseken alapuló találgatásaim a következők: az ösztönökkel és a paradicsomból való kiűzetéssel lehet kapcsolatos. Talán igen, talán nem.
