Bekerült az 50 tehetséges fiatal közé, ahol Pataki Ági lett fél évre a mentora. Miért jelentkezett, mit remél ettől?
A féléves mentorprogram azzal kezdődött, hogy volt egy díszvacsora, ahol alkalomhoz illő ruhában kellett megjelenni, így némi szorongó tétovaság után megvettem életem első koktélruháját, és már ez önmagában is fontos lépés volt, hála az égnek szertefoszlottak a ruházkodást illető félelmeim a vörös szőnyegekkel kapcsolatban. (Nem mintha nagyon fenyegetve lennék egyelőre.) Úgy érzem, Pataki Ágival megtaláltuk a közös hangot, komolyan vesz engem és ez sokat segít abban, hogy én is komolyabban merjem venni magamat.

A Turiszt című filmjében két párhuzamos történet halad egymás mellett: egy bankrablás utáni elszökés, illetve egy fiatal kínai lány és egy fiú találkozása. Miért érezte úgy, hogy ezt a két cselekményt eggyé fűzve kell elmesélnie?
Minden olyan dramaturgiai megoldást izgalmasnak gondolok, ami valamilyen formában eltér a klasszikus elbeszélésmódtól. Szeretem, amikor szerepet kap a véletlen, legyen az deus ex machina, vagy a sors, vagy nevezzük bárminek, de feltétlen a szereplők szándékainál és akaratánál erősebb, ismeretlen valami. Azt is szeretem, amikor a szálak összekuszálódnak, egymásba fonódnak. Nem volt ez most még kiforrva, csiszolni kell még - egy nagyobb ívű történetben talán könnyedebben megy majd. Mindenesetre nagyon erős lábakon álló történet kell ahhoz, hogy a formával könnyedén lehessen játszani.

A Prágai hétvégét Magyarországon forgatták, melynek témája egy autószerelő műhelyben ?fogant?. Miért volt érdekes Ön számára elmesélni ezt a történetet? Mennyiben volt más a forgatás a Turiszthoz képest?
A Prágai hétvége kapcsán sokan hiszik azt ? joggal ?, hogy Prágában forgattunk, de valójában a közelében sem jártunk. Arról van szó csupán, hogy a faluban, ahol a történet játszódik, Ki mit tud-ot rendeznek és ennek a fődíja egy két főre szóló prágai hétvége. A film első és utolsó képe látszólag ugyanaz: három srác ül szótlanul egy autószerelő üzem udvarán. A két kép jelentésének különbözősége foglalkoztatott. Hogy tudok-e úgy mesélni, hogy az álmos fülledtséget nyugtalan bánatba fordítsam anélkül, hogy bármi eget rengető történne közben a cselekmény szintjén. A lélek érdekelt, a ki nem mondott szavak, a lereagálatlan helyzetek belső feszültsége. Mindezt úgy, hogy közben annyiszor csaljak mosolyt a néző arcára, amennyiszer csak lehet. Higgadt, jól szervezett forgatás volt, ahol biztonságban éreztem magam, ahol végre tudtam a színészekre figyelni, ahol nem kellett olyan posztokat betöltenem, amik kizárják annak lehetőségét, hogy a saját feladatomra koncentráljak. Csodálatos stábunk volt és rengeteg önzetlen segítőnk akadt.


szonja4_250x250.png
Szabó Szonja és filmjei (Forrás:szonjaszabo.wordpress.com)


Május 2-án mutatják be az Ammen című dokumentumfilmet, amelyben egy cigány közösség és a baptizmus találkozását meséli el. 7 éven át készült a film egy kis határmenti faluban. Mire számíthatunk: szociográfia, lírai töltetű dokufilm a kiszolgáltatott helyzetekben élő cigányságról? Milyen eszközökkel, koncepcióval nyúlt a témához?

Az Ammen-t azoknak ajánlom, akik a téma iránt érdeklődnek, akik fontosnak érzik, hogy megoldás szülessen a mélyen gyökerező cigányellenes szemléletmód megváltoztatására. Fontos, hogy nem én mesélek, hanem a szereplőim mesélnek és bár a szerkesztéssel formát adok az események láncolatának, nem foglalok benne állást, nem sugallok véleményt. A bemutató utáni beszélgetés talán fajsúlyosabb lesz, mint maga a film. Engem filmkészítőként az ember, az egyén érdekelt. De ezeknek az életeknek a bemutatása jó indukátora lehet egy izgalmas párbeszéd kezdetének a roma integrációval kapcsolatban. Hiszen ha félreteszzük a vallást, Istent, az egyházakat, ott áll előttünk lecsupaszítva egy mindennél egyszerűbb és őszinte emberi vágy: letörölni a megkülönböztetettség bélyegét. (A beszélgetésben részt vesznek: György Péter, esztéta; Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője; Tiba Zsolt, református lelkész; a moderátor Veiszer Alinda lesz.)

Háy János A mélygarázs című könyvéhez készített könyvtrailert, amely az utóbbi időben egyre népszerűbb. Milyen céllal készül, és mi jelentett Önnek kihívást ebben az újszerű formában?
A kihívás az volt számomra, hogy megtaláljam azt a néhány mondatot a regényből, amelyeknek összefűzésével fel tudom kelteni az érdeklődést a potenciális olvasóban. Ez a célja egy könyvtrailernek. Hogy kedvet kapj ahhoz, hogy kézbe vedd a könyvet. A színészválasztás óriási felelősség, hiszen talán lesznek, akik majd ezeket az alakokat képzelik a sorok mögé. Misztikusnak és túlzónak hangozhat, de ezáltal valahogy én is bekapcsolódok a hermeneutikai körbe.

Nagyon termékeny időszak ez Önnek, kisfilmek sorát jegyzi, több mostanában is került nyilvánosságra. A nagyjátékfilm ideje mikor jön el?
Az eddigi munkák skiccek, gyakorlatok. Tulajdonképpen a nagyfilm szolgálatában. Tanulni szerettem volna, kipróbálni magamat, magunkat. Átlátni az egésznek a működését, a lehetőségeket, a határokat. Ha nem ez lett volna a cél, nem vágtunk volna bele költségvetés nélkül mindahányszor újra és újra. Filmtervem van, a forgatókönyvön dolgozom. Felszabadult ábrándozás ez végre. Egyelőre reményekkel teli.

(Készítette: Milojev Zsanett)