Hol a helye a karikatúrának?

1999-ben alakult újra a rendszerváltást követően a MÚOSZ Karikaturista szakosztálya. Az a tíz év, ami kiesett, a szakma, a karikatúra iránti ? kiadói, szerkesztőségi ? igény erős megcsappanása miatt is lehetett. Megszűntek az üzemi lapok, és még a megyei lapoktól is elküldték a saját karikaturistákat, központilag olcsóbb volt egy-egy kiadónak a rajzokat beszerezni. Mivel pedig a rajzolók közt voltak, akik a megjelenés érdekében párszáz forintra levitték egy-egy karikatúra árát, és minthogy a szerkesztőket különösebben nem érdekelte, hogy a pár négyzetcentis lyukba milyen kép kerül, a színvonal is egyre süllyedt. Ez a kiállítás ?Best of...? címmel 2003 óta létezik ? föl akartuk hívni a sajtó figyelmét a magyar karikaturistákra, megmutatni a követendő színvonalat. Egyik sem sikerült.

 

A karikaturisták által beküldött rajzok sem voltak igazán a legjobbjaik, és a közepes színvonalra a sajtó sem figyelt föl különösebben, még akkor sem, ha voltak, akik komolyan vették, és igazán jó rajzokkal jelentkeztek ? a középmezőny az egészet lehúzta.
Idén újjáalakult a szakosztály, sokakat kihagytunk a szervezkedéskor. Egyre mozgalmasabb a blogunk, egyre inkább ki akarunk törni. Egy hónapja indult el például a Karikaturista Akadémia, ami nem csak a szakmának szól, hanem újságíróknak, szerkesztőknek, képzőművészeknek is. A most, Szolnokon bemutatott kiállítás még a régi szakosztály utolsó kiállítása.

 

Ezen a kiállításon minden beküldőtől van 2?3 kép. Nem volt tematika, sőt a rajzok politikai elkötelezettsége sem játszott szerepet ? szakmáról és nem propagandáról volt szó. Egy zsűri persze emelhette volna a kiállítás színvonalát, jövőre fogja is.

 

Mivel sokan nem jutnak publikációs lehetőséghez, sok rajz nem szerepelt a sajtóban.

 

A sajtókarikatúrák java része kiállítható. Ha rövidebb idő telik el az események óta, akkor azért, ha hosszabb, például 40?50 év, vagy egy évszázad, akkor meg azért. Hiszen ha a konkrét eseményekkel nem is vagyunk tisztában, a kor hangulata mindenképpen megjelenik a rajzokban. Pár éve olvastam egy szociológus elemzését a rendszerváltás karikatúráiról. Egyenként a rajzok nem mondanak sokat, de együtt jobban jellemzik a kor hangulatát, mint egy-egy tanulmány.
A sajtókarikatúrák más része viszont nyugodtan felejthető. Senkinek nem fog fájni...

 

Nem sok visszajelzés volt. Megnyitókra járni inkább az idősebbek luxusa, ráérnek. Hallani viszont arról is, hogy iskolás csoportok, vagy média szakos diákok látogatnak el, esetleg egy rendhagyó óra keretében.

 

Debrecenbe már az első évektől kezdve minden májusban eljut a kiállításunk, de megjelentünk egri, dunakeszi, nagyvázsonyi, szolnoki és bajai kiállító helyiségek falain is.

 

Arra nem lehet számítani, hogy olyan példányszámú lap, mint az egykori Ludas Matyi elindulhat. Van egy-két humoros újság ugyan, ahol jelennek meg karikatúrák, de ezek sem minőségben, sem a rajzokért adott honoráriumok nagyságában nem jelentenek jövőt a szakmának. Kevés karikaturista mondhatja el magáról, hogy ebből a szakmából meg is él.

Az elektronikus sajtó ugyanolyan mostoha körülmények között létezik, mint a papír alapú. Persze vannak humoros oldalak, de ezek ? mondhatom, hogy szinte kivétel nélkül ? jogdíj nélkül egyszerűen ?átveszik? valahonnan a karikatúrákat. Van olyan weblap, amelynek már a címében is benne van, hogy lopta a vicceket, például a nyultam.com. Bár sokkal több a lehetőség az elektronikus sajtóban ? technikailag is például kis animációk levetítésével ?, egyelőre erre nem telik. Rajzoltam én is rendszeresen egy portálnak, egyszer aztán töredelmesen bevallották, hogy nincs rám pénzük.