A világon elsőként készítettetek filmet a Paramount Filmstúdió alapítójáról, a magyar származású Adolph Zukorról. Hogy született meg a film ötlete?
Valójában egy kávéházi beszélgetés alatt merült fel az ötlet, mert a film rendezője, Jimy J. Hollywood már régóta szeretett volna filmet készíteni Adolph Zukorról. Ezt követően mindannyian azonnal elkezdtünk a témán dolgozni. Megszületett a forgatókönyv, felépült a helyszín és összeállt a csapat, amely készen állt arra, hogy megvalósítsa ezt az álmot. Ez persze rengeteg egyeztetés és munka eredménye volt, hiszen én Törökországban élek, a többiek pedig nagyon elfoglalt szakemberek, de amit nagyon akar az ember, azt megvalósítja. Így voltunk mi ezzel a filmmel. Ez mondhatni, mindannyiunk szerelemgyereke. Ráadásul hiánypótló alkotás, mert számunkra érthetetlen módon Hollywood atyjáról eddig még nem készült film a világon. Így egy legendát élesztettünk fel!
Miért épp Adolph Zukor személye és élete inspirált benneteket?
Kevesen tudják, de Adolph Zukor a filmipar megteremtésében olyan szerepet játszott, amely meghatározta az egész iparágat. A mai napig egyetemeken tanítják azt az üzleti modellt, amellyel megteremtette Hollywood jól működő gépezetét. Ő találta ki a sztárság intézményét, azt, hogy a színészekkel promotálják a filmeket. Fantasztikus élete volt, és méltán lehetünk büszkék arra, hogy egy Ricséről származó árva fiú mert nagyot álmodni és meg is valósította az álmát. Nemcsak a Paramount Pictures filmgyárat teremtette meg, ő volt az első Amerikában élő magyar üzletember, aki hitt az egész estés film jövőjében. Harcolnia kellett a fejlődésért, hiszen minden változást hitetlenség és ellenállás előz meg, de hitt a közönségben. Ez a kitartás és akarat példaként szolgálhat a mai generációnak is.
Ha már szóba került a filmgyártás: hogy kerültél kapcsolatba a többi alkotóval, Borbás Edina forgatókönyvíróval, Mayer Zoltán operatőrrel és Jimy J. Hollywood rendezővel?
Egy ideje már dolgozunk közös projekteken ezzel a csapattal, hiszen nem titkolt szándékom, hogy a török-magyar filmipar közötti hidat kiépítsem. Olyan csapatot kerestem, melynek tagjai ütőképes nemzetközi produkciókat tudnak létrehozni, és nem úgy tekintenek a filmezésre, mint munkára, hanem úgy, mint nélkülözhetetlen életformára. Bennük megtaláltam ezt. Producerként óhatatlanul is nagy hangsúlyt helyezek a munkánk hatékonyságára, az első találkozás óta pedig örömmel nyugtázom, hogy a teljesítmény tekintetében igen magas a mérce. Mindemellett a stábértekezleteink és forgatásaink hihetetlenül jó hangulatban telnek.
Mikor elkezdtetek a 25 DOLLÁR című alkotáson dolgozni, miért döntöttetek úgy, hogy a rövidfilm formátumot választjátok?
Izgalmas filmforma, igazi kihívás! Ezen felül mindent meg tudunk mutatni benne, amit a csapatunk szakmailag tud. Úgy vélem, amilyen nehéz maga a műfaj, olyan nagy mélységeket tud interpretálni a néző felé. De tervezzük, hogy a rövidfilmből egy egész estés verziót is létrehozunk. Mivel a 25 DOLLÁR független filmként készült ? állami és más külső anyagi segítség nélkül forgattuk ?, ezért a költségvetést is alacsonyan kellett tartani. Ezt sajnos egy egész estés filmnél nem tudjuk megvalósítani, viszont nagy vágyunk, hogy a financiális akadályok elháruljanak és a 25 DOLLÁR nagyjátékfilm formátumban is megszülethessen. Ezen is dolgozunk most.
A 25 DOLLÁR a 70. cannes-i filmfesztivál Short Film Corner szekciójában debütált a szakma előtt. Hogy értétek el ezt már a debütálásra?
Ez értékes és érdekes téma csodálatos képi világgal és egyéni látásmóddal. Nagyon csalódottak lettünk volna, ha nem látják meg benne az értéket, de büszkén mondhatom: a 70. cannes-i filmfesztiválon a szakmai szekcióban nagy sikert aratott a filmünk. Tetszett a premieren részt vevő kritikusoknak, hogy a 25 DOLLÁR romantikus képi világa mögött meghúzódó drámának több rétegét is érzékeltette a rendező, Jimy J. Hollywood. De Cannes reményeink szerint csak a kezdet, hiszen rengeteg ? zömmel tengerentúli ? fesztiválra neveztük a filmet. A következő hónapokban például bemutatjuk majd a Palm Springs-i filmes seregszemlén, Japánban, a tokiói Short Shorts Fesztiválon és Kanadában, a Calgary filmfesztiválon is. Mindannyian izgatottan várjuk a film utóéletét és a magyarországi premiert, amelyre ősszel kerül sor.
A film sajtóközleményében úgy fogalmaztál: a 25 DOLLÁR nem cukormázas tündérmese, a nehezebbik útját választottátok a tiszteletadásnak. Ez mit jelent pontosan?
Ez egy dráma! A különleges koncepció, amely alapján a filmet elkészítettük, megmutathatja egy alkotáson belül a sikert és a sikertelenséget. Rávilágíthatunk arra, milyen következménnyel járhat, ha mások életének figyelése túlnő a saját életünkön. Ha jobban belegondolunk, sokak esnek manapság is abba a csapdába, amelybe mi Paolót helyeztük. Főszereplőnk ? Adorjáni Bálint ? ugyanis Adolph Zukor szomszédja, aki csak figyelője, nem részese a sikernek. A döntések, a konfliktusok vagy éppen a siker pillanatai mindvégig a filmben látható szoba falán túl zajlanak. Paolo a hallgatózás rabjává válik: saját életén túlnő a falon túli világ figyelése, ő maga pedig elsorvad. Lassan mindene elfogy: az egészsége, a pénze és az önmagába vetett hite. Ezzel a fogással erős kontrasztot akartunk állítani, és szerintem sikerült a dráma több rétegét is érzékeltetni.
Érdekes módon közelítettétek meg a történetet, hiszen ? ahogy kiemelted ? Adolph Zukor szomszédjának oldaláról láthatjuk az eseményeket. Miért a szomszéd lett a főszereplő?
Ez a koncepció az elejétől kezdve megadta az irányvonalat. Valami mást akartunk, nem egy dokumentarista rövidfilmet. Olyan megoldást kerestünk, amely gondolkodásra sarkallja a nézőt. Valamint szem előtt tartottuk azt, hogy az ember alapvetően kíváncsi. Ha szívünkre tesszük a kezünket, magunk is belátjuk, érdekel minket, mi zajlik a szomszédban. Az pedig még izgalmasabb, ha valóban nagy dolgok történnek a fal másik oldalán?
Miképpen választottátok ki Adorjáni Bálintot, a Radnóti Színház színészét a főszerepre?
A rendező dolgozott már Bálinttal, és úgy érezte, ő a megfelelő színész erre a szerepre. Mivel színészként is részt vettem a filmben, ezért el kell mondanom, hogy nagyszerű volt vele a közös munka.
Ahogy már szóba került, producerként és színészként is közreműködtél a film készítése során. Milyen szerepben tűnsz fel?
A karakter, akit alakítok, egy kemény főbérlőnő, aki folyamatosan nyomást gyakorol a főszereplőre. Szívtelen nő, ezért nem volt egyszerű feladat megformálni, hiszen nagyon távol áll attól, amilyen én vagyok, de ez a szép a színészetben. Felölteni egy karaktert, és azt hitelesen átadni. A szerep mellett pedig producerként is közreműködöm a filmben. Nem könnyű feladat, de szívesen képviselem a 25 DOLLÁR-t. Időközben rájöttem, minden sikeres ember életében ott van az a 25 dollár, amellyel elindítja az életét. Az én sorsomban is fellelhető ez a szimbolikus összeg ? talán ezért is tartom olyan fontosnak, hogy sikerre vigyük ezt a produkciót.
Készítette: Tóth Eszter
