A történet egy francia külvárosi szakgimnáziumban játszódik. A kellemetlen természetű középiskolai tanárnőt, Marie Géquilt, akit Isabelle Huppert alakít, diákjai és kollégái is gyűlölik. Egy viharos éjszakán a tanárnőbe belecsap a villám, amitől elájul. Magához térve különös érzés lesz rajta úrrá, viselkedése és személyisége megváltozik. Serge Bozon a film forgatókönyvét Axelle Ropert-rel közösen írta Louis Stevenson skót regényíró 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című könyve alapján. A rendező az MTI-nek elmondta, hogy a regényhez képest három alapvető dologban változtattak: a történet napjaink Franciaországában játszódik, nem egy jól szituált környéken, hanem egy külvárosi gimnáziumban, és nem egy férfi, hanem egy nő a történet főhőse. A filmben egy olyan tanárnő tűnik fel, aki 35 éve sikertelen a munkájában, és ahhoz, hogy ez megváltozzon, csodának kell történnie. Madame Géquil szerepét Isabelle Huppert-re írták, aki arról ismert Franciaországban, hogy általában erős nőket játszik. Ebben a filmben azonban egy félős, gyenge, elszigetelt személyt alakít, aki nem bízik magában. Átalakulása után sem erősebb lesz, hanem képessé válik arra, amire korábban nem volt: hogy órát tartson. ?A tanárokat természetesen azért fizetik, hogy nap mint nap tanítsanak, de az én filmem azt próbálja meg bemutatni, hogy az, hogy végre tudjuk hajtani a feladatunkat, néha komoly átalakulást igényel? ? hangsúlyozta Serge Bozon.
A közoktatás a rendező szerint nagyon fontos része az életünknek. Az, hogy ki mivé válik, inkább függ a tanároktól, mint a szülőktől, mivel a gyerekek több időt töltenek együtt az iskolában a tanárokkal, mint otthon a szüleikkel. Serge Bozon nem foglalkozott komolyan az érzelmi kötődéssel, igazán a tudásátadás folyamata érdekelte. ?Mindig foglalkoztatott az a kérdés, hogy az intellektuális érdeklődés felkeltése milyen módon történik? ? mondta, hozzátéve, hogy 25 évvel ezelőtt két évig ő maga is tanított filozófiát a külvárosban. ?Nagyon nehéz volt, sikertelennek nevezném ezt a próbálkozásomat, nekem nem sikerült motiválnom a fiatalokat, nagyon sok magatartásproblémával találkoztam? ? magyarázta. A külvárosoknak megvannak a saját nehézségeik. ?Itt is szinte egy gettóról beszélünk, csupa színes bőrű jár ebbe az iskolába? ? mondta, hozzátéve, hogy a külvárosokban magukra vannak hagyva a fiatalok az egymás mellett sorakozó lakótornyok között, ahol nincsen semmi, se egy bár, se egy étterem, de még egy kebabos sincs. ?Nem tényszerűen akartam megmutatni a szegény külvárosi fiatalok nehéz körülményeit, hanem egy olyan külvárosi diákot szerettem volna bemutatni, aki egy kifejezetten rossz diákból jó tanulóvá válik és a természettudományok felé orientálódik? ? emelte ki.
Madame Géquil és a rossz diák, az Adda Senani alakította Malik mellett az iskolaigazgató is változáson megy keresztül. A Romain Durris által játszott szereplő a film egyik legkomikusabb alakja. ?Nem azért lett ilyen, hogy egy kis vidámságot vigyünk a filmbe. Az ő személyével egy társadalmi jelenséget próbáltam bemutatni és kritizálni? ? mondta, kiemelve: Franciaországban jellemző, hogy egyre több iskolaigazgató nem a tanári pályáról, hanem a magánszférából érkezik az intézmény élére és szupermenedzserként gondolkodik. ?De nemcsak ezt a menedzseri hozzáállást igyekeztem kifigurázni, hanem próbáltam nevetni azon a diszkrimináción is, amely jelen van a külvárosokban, a szakgimnáziumi osztályoknak ugyanis nincsenek meg ugyanazok a jogaik, mint amelyek az általános, normál gimnáziumi osztályokat megilletik? ? hangsúlyozta.
A normál gimnáziumokban létezik az úgynevezett TPE gyakorlata, amikor egyfajta csoportos munka során több tanár követi végig a diákokat és közben bizonyos társadalmi kérdéseket vitatnak meg, közösen keresik a megoldásokat. Serge Bozon nevetségessé akarta tenni azt az igazgatói gondolatot, hogy ezeknek a TPE típusú feladatoknak nincs helyük a szakgimnáziumokban. Több olyan jelenet is van a filmben, amely a nevetésen keresztül a diszkrimináció bizonyos oldalaira hívja fel a figyelmet. ?Abban bízom, hogy a film érzelmi hatást vált ki a végén. Az eleje inkább társadalmi és szociális komikum, aztán didaktikus-fantasztikussá válik, a film vége pedig nekem igazából szomorú? ? magyarázta a rendező.
A Mrs. Hyde című filmet március 15-étől láthatjuk a mozikban!
Forrás: MTI
