A lengyel filmtörténet egyik legfontosabb korszakát, a lengyel új hullámot ? más néven lengyel iskolát ? 1955-ben egy játékfilm, méghozzá Andrzej Wajda A mi nemzedékünk című alkotása indította útjára. Ebben a filmben a történelmi téma, a lengyel kultúrához, tradícióhoz való viszony játssza a legfontosabb szerepet, mely jól példázza a filmkészítők legfőbb törekvését, a vágyat és igyekezetet arra, hogy eltávolodjanak a szocialista ideológiától, melyet az 1948-as, 1949-es években erőltettek rá a lengyel és az egész kelet-közép-európai filmművészetre. Ahogy az Oxford Filmenciklopédiában is olvashatjuk, ?Kelet-Közép-Európában a mozit mindig is teljesen kifejlett, önálló művészetként kezelték, mely az irodalommal, a színházzal, a festészettel és a zenével vetélkedhet. A lengyel filmiskola 1956-os megalakulása óta a művészfilm fogalma kiemelkedő szerepet játszik Kelet-Közép-Európa országaiban, a mozi pedig magas művészi tekintélynek örvend.? Ez a tény pedig annak köszönhető, hogy a szocialista realizmussal szembehelyezkedve létrejött a lengyel új hullám, melynek képviselői között feltűnt többek között Andrzej Wajda, Andrzej Munk, Aleksander Ford és Jerzy Kawalerowicz. A lengyel új hullám képviselői három irányvonal mentén indultak el, filmjeikben pedig előkerült a lengyel kultúrához, történelemhez való viszony, a racionalizmus és az irónia, valamint a modernizmus és a lélektan, a pszichológia kérdése is.
Hamu és gyémánt
A történelmi témát, a lengyel tradícióhoz való viszonyt megjelenítő alkotások közül kiemelkedik Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmje, melynek története 1945. május 8-án, a Győzelem napján indul. A történet főszereplője Maciek, aki az ünneplés helyett egy merénylet végrehajtására készül: meg kell ölnie egy megyei kommunista vezetőt. A kijelölt helyen és időpontban azonban nincs jelen a célpont, ennek ellenére a feladatot teljesíteni kell, Maciek így egy szállodában tölti az idejét, és amíg az áldozatra vár, elgondolkodik azon, milyen életre vágyik. Andrzej Wajda 1958-as filmje egy történelmi dilemmát mutat be, mely valójában a filmesek metaforája arra, miképpen is lehet túllépni a háborún és a sztálinizmuson. A rendező e művével aratta első sikerét a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, a főszerepet játszó Zbigniew Cybulski pedig a Hamu és gyémántnak köszönhette azt, hogy sztár lett.
Eroica
Az úgynevezett racionális, groteszk-ironikus irányvonal egyik legfontosabb filmje Andrzej Munk Eroica című alkotása, melynek főszereplője Gorkiewicz, az ellenállási mozgalom egyik tagja, aki immár öt esztendeje hadifogolyként tengeti mindennapjait, és mindössze egy célja van: túlélni a háborút. Az Eroica főalakja tehát egy esetlen kisember, mondhatni egy antihős, aki végül mégis hőssé válik. Munk magyar vonatkozással is rendelkező filmje a heroizmus helyett a történelmi helyzetek bölcs megfontolására helyezi a figyelmet, és szórakoztató köntösbe bújtat egy háborús történetet, melyből mindannyiunknak van mit tanulnunk.
Az éjszakai vonat
A lengyel új hullám pszichológiai, egzisztencialista irányvonalának filmjeit minimalista stílusjegyek jellemzik, történeteik elválnak a történelmi helytől és időtől, a hősök cselekedeteit pedig nem a társadalmi helyzet, hanem a belső indíttatás határozza meg. Ide sorolható Jerzy Kawalerowicz Az éjszakai vonat című zárt szituációs drámája, mely egy zötykölődő vonaton, egyetlen éjszaka alatt játszódik. A legtöbb utas a napokban történt feleséggyilkosságról és a szökésben lévő elkövetőről beszél, egy nő azonban kínos csendben ül a kabinjában mindaddig, míg a kalauz át nem ad neki egy levelet, melyben a szerelme a vonat kisiklatásával fenyegetőzik. Kawalerowicz filmje egy vérbeli thriller, mely a mai napig megállja a helyét, hiszen a zárt tér és idő adta lehetőségeknek köszönhetően pattanásig feszíti a néző idegeit. Az éjszakai vonat a lengyel új hullám és a lengyel filmművészet egyik legjelentősebb darabja, mely akár most, 2017-ben is képes lenne megtölteni a mozitermeket.
Kés a vízben
A lengyel új hullám képviselői között feltűnt egy új generáció is, élén a híres-hírhedt Roman Polanskival, kinek 1962-es Kés a vízben című filmje egy felkavaró alkotás szerelemről, szexualitásról, agresszióról és félelemről. A rendező sikeres felnőttek és útkereső fiatalok történetén keresztül ad hírt a fogyasztói társadalom morális válságáról ? mely már a hatvanas években bekövetkezett ?, és bizonyítja, hogy nem fél megmutatni a társadalom sötét oldalát. Főleg azért nem, mert ez az oldal nagyon is létezik.
Ida
Ahogy cikkünk elején is említettük, a filmtörténet korszakai máig élnek, csak éppen más módon, más formákban. A lengyel filmművészet napjainkban is virágzik, ráadásul olyan alkotásokat vonultat fel évről évre, melyekre maga Andrzej Wajda is büszke lenne. Ide sorolható a 2013-as Ida című alkotás, mely egy történelmi trauma feldolgozását mutatja be. Az árva Ida egy kolostorban nevelkedik, ám a fogadalomtétel előtt az apácák beleegyezésével meglátogatja az egyetlen élő rokonát, ez pedig élete legfontosabb tettévé válik: megtudja, hogy zsidó, és a szüleit meggyilkolták a német megszállás ideje alatt. Ida úgy dönt, szembenéz a múltjával és kideríti, mi történt a rokonaival, hogy megtudja, ki is ő, és hol van a helye a világban. Pawel Pawlikowski a lengyel új hullám legkiemelkedőbb filmjeit idéző alkotása mind a történet, mind a megjelenítés szempontjából különleges, olyan mű, mely a lengyel filmművészet legfontosabb hagyományait őrzi a 21. században.
Test
A pszichológiai, egzisztencialista irányvonalhoz visszanyúló Test középpontjában egy sokak által ismert probléma, az anorexia áll. Főhősünk Attorney, aki halottkémként dolgozik, számára semmi sem felkavaró. Semmi, kivéve lánya betegségét, azzal ugyanis nem tud mit kezdeni. Tehetetlennek érzi magát, ezért elviszi egy pszichiátriai intézetbe azzal a reménnyel, hogy ott segítséget kap. De vajon ki képes segítséget nyújtani a mai világban, mikor szinte mindenki sérült? E kérdés áll Malgorzata Szumowska filmjének középpontjában, mely egy mélységesen megrázó, ugyanakkor rendkívül szép alkotás napjaink egyik leggyakoribb betegségéről.
A filmművészet soha véget nem érő történetében a filmkészítő arra hivatott művész, hogy ébren tartsa a társadalmi köztudatot és megbirkózzon az élet, valamint az adott társadalom legfontosabb kérdéseivel. Így látta szerepét a lengyel új hullám legtöbb képviselője és ? ahogy azt a napjainkban készülő alkotások is mutatják ? szerencsére így látja számos mai filmes is. Így élnek tovább, így élednek újjá a legfontosabb filmes korszakok, és így készülnek olyan alkotások ma is, melyekre maga Andrzej Wajda is büszke lenne.
Tóth Eszter
