Filmek a történeti hitelesség csapdájában

 

A film: A történet egy igazi klasszikus: Párisz belezúg Menelaosz szépséges feleségébe, Helénába, akit aztán magával visz Trójába, magára vonva Agamemnón és mások haragját. A tíz évig tartó ostrom végül a leleményes Odüsszeusz cselével fejeződik be, aki egy fából ácsolt ló segítségével beveszi a várost.

 

Pontatlanságok: Alapvetően nem lenne helyes pontatlanságot számon kérni egy szépirodalmi munkán, ám a forgatókönyvírók úgy ítélték meg, hogy Homérosz munkája lassú és körülményes, ezért jócskán felgyorsítják a sztorit. Így kimaradt a történet sava-borsa: eltűntek az istenek és a mítoszok, a tízéves ostromot pedig mindössze tíznaposra cserélték. A római-görög páncélok, Agamemnón pángörög hódítási vágya és Brad Pitt mellkasa kabaréba illő.

Mit kellett volna másként: Egy jobb forgatókönyv és a határozottabb irányvonal feltehetőleg élvezhetőbb filmet is eredményezne. E helyett hamarosan megjelenik a rendezői verzió, amely az ígéretek szerint 30 perccel több trancsírozást mutat majd. Kár érte, hiszen Wolfgang Petersen A tengeralattjáróban már bizonyította, hogy mit tud egy igazi történelmi alkotás.

 

Mit nézzünk helyette: esetleg a tévés változatot, ami sokkal közelebb van Homérosz világához.

 

Mennyei királyság (2005)

A film: a XII. század közepén járunk, amikor egy egyszerű kovácsról hirtelen kiderül, hogy egy ismert lovag fia, s apjával tarthat a Szentföldre. Ott azonban intrikákba keveredik, és hamarosan belátja, hogy Szaladint sem lehet feltartóztatni, így egymaga veszi kezébe Jeruzsálem reménytelen védelmét a szaracénok ellen.

 

Pontatlanságok: Scott nem kezdő a témában: a film igen sokat merít az 1492 és a Gladiátor látvány- és tartalmi világából, és igen érzékletesen kelti életre a belső villongásokat, illetve a hódító szultán környezetét. A film azonban sajnos számos ponton elbukik a történelmi hitelesség tesztjén. Piros pont jár a filmnek a "gonosz arab" sztereotípia elkerüléséért, míg fekete a sablonos történetért, azaz a világ megmentőjévé váló kovácsfiúért. Emellett az összes szereplő folyékonyan ír és politizál, sőt "olaszul" beszél.

Mit kellett volna másként: Jó lett másként: míg a mozis verzió alapvetően nehezen volt befogadható, Scottnak ebben az esetben sikerült a lehetetlen, és rendezői változatában egy sokkal komolyabb és érettebb filmet tett le az asztalra.

Mit nézzünk helyette: ha a rendezői változat sem tetszett, akkor az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagot.

 

 

A film: A történetet mindenki ismeri: a leghíresebb hadvezér átrohan a fél világon, és az anyja iránti szeretettől-gyűlölettől hajtva mindent elfoglal, amit csak tud. Indiánál azonban megáll a tudomány, és a vezér hazatér, ahol aztán gyorsan meg is hal.

 

Pontatlanságok: A film viszonylag hiteles lett, és pont ez jelentette a csapdát Oliver Stone számára. A valóság talaján maradva lassú unalomba fulladunk, és bár a szándék dicséretes, egy életpálya hasonló formában nem érdekes. Az pedig már a sors fintora, hogy a legtöbben a valósághűen ábrázolt homoerotikus barátság miatt támadták az alkotást.

Mit kellett volna másként: Ebben az esetben a kevesebb biztosan több lett volna, így a hadvezér életének egy rövidebb szakasza, vagy a hódítások egy rövid pillanata sokkal izgalmasabb szórakozást ígért volna.

 

Mit nézzünk helyette: Nagy Sándort Richard Burton főszereplésével, 1956-ból.

 

 

A film: Luc Besson aktuális kedvesének, Az ötödik elemben is főszerepet játszó Milla Jovovich-nak adaptálta a franciák nemzeti hősét, és vele játszatta el a százéves háború lánglelkű mártírját. Egy ostrom sem lehet könyörtelenebb, mint a kifutó.

 

Pontatlanságok: Carl Dreyer 1928-as, fekete-fehér alkotása óta minden Jeanne d'Arc film arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért kellett a szűznek mártíromságot elszenvednie. Besson nagyszabású filmje egy kis aktuálpolitikai felhanggal leöntve passiójátékként tálalta mindezt. A filmben koszos, büdös és rosszfogú emberek kergetőznek a sárban, ám a látomások igen pofásra sikeredtek. Szerencse, hogy a rendező nem versenyzett a hatórás tévés verzióval.

Mit kellett volna másként: Az angolok nagyon gonoszak, míg a franciák igazi cselszövők, de hát mégis csak az utóbbiaknak drukkolunk - gondolta az átlagnéző, akit a három órás vetítési idő mellett az sem rémített el, hogy Jovovich sajnos igen kevés volt a főszerephez. A meghasonlott hisztérika mellett pedig még John Malkovich és Dustin Hoffmann is csak másodhegedűs lehet.

 

Mit nézzünk helyette: Dreyer 1928-as remekművét, vagy a monstre tévé-változatot Leelee Sobieskivel.

 

A film: Egy újabb Arthur-adaptáció, ahol Clive Owen helyett most maga James Bond, azaz Sean Connery ugrott be, aki parókáját felcsapva és ősz szakállát rövidre vágva személyesíti meg az uralkodót. A film messze került a Gráltól, és a középpontban egy szerelmi háromszög, amelyben Richard Gere és Julia Ormond szarvazza fel a királyt.

 

Pontatlanságok: A történet alapvetően mesei elemekből építkezik, és a film nem is törekszik semmilyen hiteles momentum bemutatására. A néző végül egy vérbeli Disney-alkotásban élvezheti az alumínium páncélban tébláboló lovagokat, legfeljebb annak drukkolva, hogy azok nehogy olyat mondjanak, amitől azonnal korhatáros lesz a film.

Mit kellett volna másként: Egy másik, hitelességre törekvő rendező az Arthur király című alkotást tette le az asztalra, míg a felnőtteknek az Excalibur viktoriánus látványvilága nyújt igazi kikapcsolódást. Ez a film szigorúan hat éven aluliaknak ajánlott.

 

Mit nézzünk helyette: csak és kizárólag az Excaliburt, a romantikus lelkűek pedig az Artúr király és a nők című filmet.

A film: A XVI. század vége felé járunk, amikor az idősödő királynőnek egy szerelmi háromszög mellett a rokonokkal is meggyűlt a baja: nem elég, hogy Stuart Mária szervezkedik, még egykori sógora, a gonosz II. Fülöp is flottát küld a nyakára.

 

Pontatlanságok: Szinte semmi sem stimmel, a történelmi hitelesség messziről elkerüli a filmet. Csúsznak a dátumok, a szereplők életkora is változó, ráadásul Stuart Mária és udvarhölgyei egy sokkal érdekesebb és hitelesebb udvar képét mutatják, mint a nyafogó és hálóingben flangáló Erzsébet.

Mit kellett volna másként: Elég lett volna, ha a rendező előveszi alig egy évtizede készített filmjét, és abból merítve elkészíti a folytatást. Egy ármánykodó, cselszövőkkel teli világ sokkal érdekesebb, mint a hisztérikus, csókot kunyizó királynő.

 

Mit nézzünk helyette: az első részt.

 

A film: A Véres vasárnap a modern ír és angol történelem egyik legmeghatározóbb és legtragikusabb eseménye volt. 1972. január 30-án, az észak-írországi Londonderryben békés tüntetést szerveztek a brit kormány intézkedései ellen, amelyek lehetővé tették a katolikus írek bírói ítélet nélküli bebörtönzését. A brutális brit fellépésének köszönhetően tizenhárom fegyvertelen tüntető meghalt, harmincan pedig súlyosan megsebesültek.

 

Pontatlanságok: Nem igazán jellemző, Paul Greengrass filmje szinte tökéletesen hiteles, az érdekfeszítő és jó történelmi filmek iskolapéldája, tanítani kéne. A rendező nagyon ügyesen vegyítette a valós és dokumentarista elemeket.

Mit kellett volna másként: Egy ilyen tragikus eseményt csak alázattal lehet bemutatni. Imádkozunk, hogy Hollywood ne tűzze ki a film újraforgatását Mel Gibson főszereplésével.

 

Mit nézzünk helyette: inkább utána, Greengrass másik történelmi jellegű filmjét, a United 93-ast.

 

A film: A fókuszba a legnagyobb magyar, Széchenyi István került, akinek a lelkes huszártól a bolond Steffi grófig minden arcvonását megmutatják, majd miután végigtomboltuk a reformkor romantikus mindennapjait, a diliházba is követjük szervezkedni, ahol pamfletje miatt meggyilkolják.

 

Pontatlanságok: A film politikai hátszele miatt viták kereszttüzében állt. Kosáry Domokos abszurdnak minősítette a mű befejezését és elhatárolódott tőle. A több mint két órás alkotásban elnagyolt Széchenyi-képet kapunk Eperjes Károlytól.

Mit kellett volna másként: Bereményi korábbi munkáit ismerve legkönnyebben az önmagától elszálló főszereplő megfékezését, és az igencsak népes és tehetséges mellékszereplők kibontakozását képzeljük magunk elé. Ebben az esetben a korról és a benne élőkről az általános iskolai tankönyvnél többet is megtudtunk volna.

 

Mit nézzünk helyette: A Tanítványokat vagy az Eldorádót.

A film: Jönnek a magyarok: zűr van Etelközben, egy elbukott háború miatt a gonosz bolgárok a pokoli besenyőket küldik az ungarusok nyakára. Ennek ellenére nincs félnivalónk, hiszen Franco Nero mindenkit megment kék szemeivel és Demjén Ferenc egekig magasztalt dalával.

 

Pontatlanságok: A film teljes félreértésnek bizonyult. Koltay Gábor nem meséli, hanem írja a történelmet, és bár az alkotás minden bizonnyal alacsony költségvetésből készült, alapvető történelmi, régészeti és művészettörténeti ismeretek birtokában, valamint alapvető dramaturgiai, forgatókönyvírói, vágói, díszlettervezői, rendezői eszközökkel egy érdekes munkát is készíthettek volna.

Mit kellett volna másként: Szinte mindent. Szívesebben láttunk volna hazai színészt főszereplőként, vagy egy jobb történetet kevesebb pátosszal. Az alkotás jelenleg az imdb harmadik legrosszabb történelmi filmje.

 

Mit nézzünk helyette: hamarosan hozzánk is eljön Szergej Bodrov Mongol című alkotása Dzsingisz kánról, abban láthatunk igazi vad nomádokat.