Fotó: moviemail.com |
Tarkovszkij 1932. április 4-én született a közép-oroszországi Zavrazsje faluban. Apja, Arszenyij Tarkovszkij költő, a szovjet irodalom egyik vitatott, zárkózott egyénisége volt. Andrej hároméves korában elhagyta családját, gyermekkorát a Volga menti Jurjevecben töltötte, ahol ma múzeum őrzi emlékét. A háború miatt 1941-ben két évre evakuálták, tizennégy évesen tüdőbajjal egy évig kórházban kezelték. A gyermekkori élmények, a családját elhagyó apa, a kitelepítés, a betegség mind visszaköszönnek Tükör című filmjében, melyben az emlékezet mozaikcserepei mint tükörcserepek hullnak szét az időben.
?A rendező a film számos képét régi családi fényképek felhasználásával komponálta, ezekből az 1930-as évekből származó fotográfiákból és standfotókból látható majd válogatás a Műcsarnokban? ? mondta Szegő György, az intézmény művészeti igazgatója az MTI-nek. A szeretteiről, ismerős helyszínekről, az ország történelmi pillanatairól készült felvételek értékes fotóarchívumot alkotnak, amelyet Andrej Tarkovszkij szülei hagyományoztak rá mint autentikus és spirituális családi örökséget. A gyűjtemény több mint 500, az 1930-as évekből származó fényképet és üvegnegatívot foglal magában. Ezek nagy részét a jelentős orosz fotográfus, Lev Gornung készítette, aki a filmrendező édesapjának barátja volt. A nagy gonddal kiválogatott 60 fekete-fehér fénykép a művész visszaemlékezéseibe és álmaiba kalauzolja a nézőt, valamint a film kulisszái mögé is betekintést enged, ahol a felvételek egykori szereplői, az emlékek színészekben és díszletben öltenek testet. Spirituális utazás részeseivé válhatunk az élet valósága és a műalkotás között: ezen, a rendező számára elválaszthatatlan fogalmak végigkísérték egész munkásságát.
Itt magát Tarkovszkijt is idézhetjük: ?Azt hiszem, hogy mielőtt az ember megváltoztatja a környező világot, előbb saját belső világát kell megváltoztatnia. Ez a probléma itt. (...) A legnagyobb hibát akkor követjük el, amikor tanítani akarunk másokat, mi magunk azonban nem kívánunk tanulni.? Kovács András Bálint filmesztéta szerint Bergman egy évtizedig, Ozu évtizedekig készített filmeket, mielőtt eljutott volna saját kiforrott művészi világához, Tarkovszkijnak azonban nincs ?korai?, illetve ?késői? stílusa; nincs ?kiforratlan?, illetve ?érett? korszaka. Stílusának elemei az első filmtől az utolsóig ugyanazzal az intenzitással és határozottsággal vannak jelen, a közöttük tapasztalható különbségek csupán felszíniek, és a kor, valamint a környezet változásainak köszönhetőek. Mintha ezek a művek az egymásnak feltett kérdésekre adott feleletek, illetve az ezek nyomán keletkezett újabb kérdések lennének.
A kiállítás egy hónapon át, egészen december 10-ig tekinthető meg a Műcsarnokban, ahol a látogatók további információkkal gazdagodhatnak a személy és a világ közötti konfliktusról, a képek által betekintést nyerhetnek az egyedülálló rendező életművébe, munkásságába. A kiállítás kurátora Andrej A. Tarkovszkij.
Antal Lilla
Forrás: filmvilag.hu, MTI