|
(MTI) - Jana Tomková, a Szlovák Intézet igazgatója elmondta, hogy a mostani megemlékezésre eljön Jozef Banás író, publicista, volt gazdasági diplomata, és bemutatja a közönségnek Állítsátok meg Dubceket! című, Egy ember története, aki szembeszállt a hatalommal alcímű kötetét. Levetítik a szlovák közszolgálati televízió dokumentumfilmjét a politikusról, melyben szerepel fia, Pavol Dubcek sebészorvos, Ivan Laluha, aki Dubcek közeli munkatársa és barátja volt, és aki szintén részt vesz a budapesti megemlékezésen. Negyven fekete-fehér korabeli fotóból készült, 1968-ról megemlékező kiállítás is látható lesz az intézetben - tette hozzá.
Alexander Dubcek 1921. november 27-én született a trencsényi régióhoz tartozó Zayugrócon, és Kirgizisztánban nőtt fel. A család 1938-ban visszaköltözött Csehszlovákiába, és Dubcek belépett a Szlovák Kommunista Pártba. A II. világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban. 1955-ben a párt központi bizottságának tagja lett, majd Moszkvába küldték tanulni. Az 1960-as években a csehszlovák gazdaság súlyos válságba került. 1967 októberében néhány reformer, köztük Ota Sik akcióba lépett, és a Központi Bizottság ülésén megtámadták Antonín Novotny első titkárt, aki Moszkvától sem kapott támogatást, ezért kénytelen volt lemondani. Így lett Dubcek az új első titkár 1968. január 5-én. Az 1968 márciusától augusztusig tartó időszakban, amelyet prágai tavasznak neveznek, megpróbálta megteremteni az "emberarcú szocializmust".
Dubcek Moszkvának azzal érvelt, hogy a reformokat belügynek kell tekinteni. 1968. augusztus 21-én Moszkva vezetésével a Varsói Szerződés öt tagországának hadserege megszállta Prágát. Mielőtt Dubceket egy katonai szállítógépen a padlóhoz láncolva Moszkvába vitték volna, felszólította a csehszlovák népet, hogy ne álljon ellen. Miután kényszerből engedett a szovjet követeléseknek, augusztus 27-én Dubceket és néhány reformer társát visszaszállították Prágába, ahol megtarthatta elsőtitkári pozícióját, de 1969-ben lemondott, utóda a főtitkári székben Gustáv Husák lett, ő pedig törökországi nagykövet. 1970-ben kizárták a pártból.
1989-ben a Václav Havel által vezetett civil fórumot támogatta, majd december 28-án megválasztották a szövetségi parlament szóvivőjének. 1992. november 7-én halt meg egy néhány héttel korábbi autóbaleset következtében. Pozsonyban temették el.
Dubcek élete legnagyobb részében kiállt Csehország és Szlovákia uniója mellett. Dubcek egykori cseh munkatársa, Cestimír Císar egy írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy "Szlovákia polgárait büszkeséggel töltheti el, hogy az újjászületési folyamat élén egy olyan szlovák ember állt, aki példával szolgált a cseheknek is".