Mennyi vadság fér a finn designba?

Lehet, hogy a finn design kapcsán elsőre a természetközeliség, a letisztult formavilág, a természetes anyagok előnyben részesítése, a naturális színvilág és a minimalista szemlélet jut eszünkbe, azonban a kortárs finn formatervezés ennél sokkal szerteágazóbb, vadabb és humorosabb, amit jól mutat a HybridArt Space Wild at Heart című tárlata is.

Az első pillanattól kezdve imádom ezt a kiállítást. Azért, mert igazán nagyszerű munkákat vonultat fel a funkcionális céllal létrehozott tárgyaktól kezdve a műalkotás igényével fellépő alkotásokig. És főleg azért, mert a kurátor, Tero Kuitunen ezeket a tárgyakat egy olyan keretben tárja elénk, amelyben a tradicionális és a kortárs egymással párbeszédet folytat, szerves egységben áll.

A tárlat három enteriőrből épül fel, amelyek a finn kortárs design különféle aspektusait tárják elénk. Ebben a három egységben úgy vannak installálva a tárgyak, mint egy igazi otthonban. A kellemes pasztellszínű függönyök és a szőtt vynil padlólapok is fokozzák azt az érzetet, hogy valóban egy nappaliban vagy gardróbban járunk. Ennek köszönhetően nagyon intimek és közvetlenek ezek a szcénák. A három rész nem egymástól elszeparált, hanem nyitott tér, ezáltal a tizenegy alkotó munkái nemcsak az adott aspektuson belül, hanem a nagy egészben is értelmet nyernek.

A citromsárga függöny által kiemelt rész a finn design játékosságát és humorosságát domborítja ki. Ezek a szokatlan formájú tárgyak és erőteljes színű alkotások segítenek abban, hogy egy kicsit elrugaszkodjunk a mindennapitól, az evilágitól. Ebben az egységben szerepel Finnország egyik legfontosabb designerének, Eero Aarniónak két széke is, a The Ball Chair rózsaszín és sárga darabja. A szék jól példázza az alkotó játékos és kísérletező szemléletét. A műanyagból és üveggyapotból létrehozott gömbölyded forma igazolja: egy szék bármilyen formát ölthet. Igazán akkor jövünk lázba ezektől a székektől, amikor rájövünk, hogy ezek bizony hintázni is tudnak, ha beleülünk. 

Itt szerepelnek még a COMPANY, Aamu Song és Johan Olin designerduó munkái is. A Secrets of Finland egy szórakoztató kerámiacsalád, amely feleleveníti a finn ünnepeket és hiedelmeket. Van köztük koldust formázó persely, húsvéti boszorkányváza, egy Lucia nevű gyertyatartó, amelyben a gyertyák Lucia frizuráját alkotják, valamint egy másik, szintén arcot formázó edényke, amiben a zöld növény a „haja”. Ötletes az az élénk vörös tánccipő, amelyben egy felnőtt és egy gyerek pár kapcsolódik össze, így idéződik fel az a hagyomány, amikor a kisgyerek a szülő lábán állva táncol. 

Teemu Salonen lámpái olyanok, mintha valami tengeri növény leveleiből épülnének fel. Izgalmas, ahogy a designer olyan területre lép ezekkel az alkotásaival, ahol a giccs és a kifinomultság végül nevetésbe torkollik.

A rózsaszín függönnyel körülölelt rész a finn design társadalmi aspektusaira helyezi a hangsúlyt. Ezek az alkotások hosszútávú megoldásokat kínálnak valamilyen lokális vagy globális problémára, tesznek azért, hogy a világunk jobb és izgalmasabb hely legyen.

Itt van például Tuuli-Tytti Koivula két, műanyaghulladékot felhasználó öltözéke, amely mialatt ráirányítja a figyelmet műanyagszennyezés problémájára, megtalálja annak a módját is, hogyan adjon új értelmet annak az anyagnak, ami másnak már szemét. Izgalmas ezekben a ruhákban a szokatlan anyagpárosítás is: a pamutbársony, a gyapjú, a tüll műanyagzacskó, vynil- és pvc-részletekkel egészül ki. Az eredmény: gazdag és meglepetésszerű elemek.

A Mifuko egy 2009-ben alapított márka, amely a kortárs finn designt és a tradicionális kenyai kézműves technikákat ötvözi. Kosarakat készítenek, minden egyes darab egyedi és különféle anyagokból áll össze. A kézműves termékek gyártása mellett a cég munkát ad a helyi kenyai nőknek, így hozzájárulnak a tartós társadalmi változáshoz. 

Milla Vaahtera lámpái az üvegfúvás gyakorlatát élesztik fel, miközben dialógust teremtenek az üvegfúvók és az ezüstművesek között. Érzékeny egyensúlyban lévő szerkezetek ezek, amelyek az egymás mellett élésről és a társadalmi feszültségekről fogalmaznak meg filozófiai kérdéseket.

A harmadik egység a nyers szépséget tárja elénk. Ezek a munkák a valódiság és a szépség iránti vágyunkról mesélnek. Az itt szereplő designerek az egyszerű funkcionalitáson túl gondolkodnak és a különféle anyagok karakterét, korlátait és lehetőségeit kutatják.

Antrei Hartikainen szobrászként közelít a fához, ami most kiállított asztalán is tetten érhető. Finoman megmunkált, esztétikus asztalán helyezkednek el Tero Kuitunen tükrei. Kuitunen munkáival mindig olyasvalamit szeretne létrehozni, ami kapcsolatba lép az emberekkel. Ezeket a feltűnően kék, szokatlan formájú tükröket szívesen kézbe vennénk.

Megbabonáz Klaus Haapaniem óriási faliszőnyege is, amely a finn népművészetet és mítoszokat, valamint a tradicionális dekoratív művészetet bolondítja meg szokatlan formákkal és színekkel. Ettől nagyon kortárs lesz az eredmény. Előtte áll Eero Aarnio fenyőfából készített ülőalkalmatossága, a Kőkorszaki szék. Érdekes, hogy ez a két munka külön-külön kortárs alkotásként értelmezendő, ám együtt tradicionális teret hoznak létre maguk körül.

A kiállítótérben feltűnik még néhány fotó Sofia Okkonnentől is. Ezek a munkák sohasem pusztán a képen megjelenő személyről, hanem az anyagról és a színekről is szólnak. Rose címet viselő sorozata a fotók újrahasznosításáról szól. Az alkotó kinyomtatja, majd újra beszkenneli ezeket a munkákat, így irányítva a figyelmünket a fotózás anyagi aspektusára. A kortárs fotográfia sterilségével szemben is fellép: a karcolások, foltok, hibák műveinek szerves részét képezik.

A kiállítás október 31-ig látogatható a HybridArt Space-ben.

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond