Váraljai Anna művészettörténész a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz-művészettörténeti tanszékén négy hétig látható tárlat megnyitóján úgy fogalmazott, Fischer Ernő és Vinkler László karizmatikus tanáregyéniségek voltak, de emellett összekapcsolja őket az is, hogy mindketten „életvitelszerűen rajzoltak”.
Munkásságukban megfigyelhető hasonlóság a felfelé törekvés motívuma, amely Fischer Ernő képein toronyként, katedrálisként vagy vitorla formájában ölt testet, Vinkler Lászlónál pedig görög oszlopként jelenik meg - mondta a kurátor.
A tárlat - amely keresztmetszetet ad a két művész valamennyi alkotói korszakáról – anyagainak többsége a Móra Ferenc Múzeumból érkezett, láthatók egyetemi tulajdonú képek is, de a festmények és grafikák egy részét magángyűjtők kölcsönözték a kiállításra – közölte a szakember.
Vinkler László 1912-ben született Szabadkán, de már a húszas évektől Szegeden élt és alkotott, s a térség képzőművészetének meghatározó alakjává vált. Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, e műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Ő szervezte meg 1947-ben a szegedi tanárképző főiskola rajz- és művészettörténet tanszékét, amelyet tíz évig irányított, ám ekkor politikai okokból megfosztották vezetői posztjától. Festői pályája pedagógusi munkája mellett is töretlenül folytatódott, majd 1974–75-ben újra a tanszék vezetője lett.
Váraljai Anna kifejtette, Vinkler László munkásságát a stiláris sokszínűség jellemzi, amely kísérletezőkedve és bátorsága mellett feltehetően oktatói munkájának is köszönhető. A kortárs amerikai irányzatokra szinte azonnal reflektált munkáiban, egy olyan időszakban mutatta meg tanítványainak az újszerű felületi megoldásokat, amikor azok mintái elérhetetlenek voltak Magyarországon.
Fischer Ernő 1914-ben született Losoncon, művészeti tanulmányait Prágában, majd Budapesten folytatta. Ő hozta létre 1953-ban a Tokaji Művésztelepet, amelyet éveken át vezetett. Szegeden 1959-től tanított, 1964-től tíz éven át vezette a rajztanszéket. Nem csupán pedagógus volt, saját szakmai pályáját is a folyamatos tanulás jellemezte, sokszor készített közös alkotásokat tanítványaival. Bár csaknem 50 évesen rendezte első saját kiállítását, hamar rátalált sajátságos tematikai és stiláris karakterére. Kezdettől fogva a mitológiai, bibliai eszmekör foglalkoztatta, nem is szólva a tájképi, tengeri víziókról, egyben a cirkuszt idéző látomásokról. Szuromi Pál művészettörténész szavai szerint a lírai absztrakt festészet egyik legkiválóbb hazai képviselője volt.
A tárlat megnyitója alkalmából a tanszék földszinti galériáját Vinkler Lászlóról nevezték el; az emeleti galéria már 2003 óta Fischer Ernő nevét viseli.
Fotók: Gábor Amarilla
