Képző

Flohr-féle esszencia

Archív 2019. január 1.

Flohr Gyula Észak-Magyarországon, szénkereskedő zsidó családban nőtt fel. Borba került munkaszolgálatra, majd megszökött, és Tito partizánjaihoz csatlakozott. 1945-ben hazatért, és boltot nyitott, melyet később államosítottak. Az ő történetéről is szól az Életlehetőségek című tárlat, amely a budapesti 2B Galériában január 6-ig látható.

Flohr Zsuzsi Pestről Bécsbe települt képzőművészt mostanában kezdte foglalkoztatni családja múltja. Elsősorban a mindent túlélő, mitikus nagyapa, Gyula személye.
Az Életlehetőségek című kiállításon az ő életét dolgozza fel, elsősorban az annak keretet adó épített környezet megrajzolásán keresztül. A kiállításon egymásnak ellentmondó családi és hivatalos narratívák jelennek meg, melyek árnyalt társadalmi és nemi viszonyokra mutatnak rá, és általában a közép-kelet-európai ember életének lehetőségeire egy folyamatosan bezáruló társadalomban.
Flohr Gyula Észak-Magyarországon egy szénkereskedő és földművelő zsidó családban nőtt fel, ám már gyermekkorában kikeresztelkedett. A munkaszolgálat alatt Borban, a Laznica altáborban építette a keskeny nyomtávú vasutat, majd innen megszökve Josip Tito partizánjaihoz csatlakozott. 1945-ben hazatérve Budapesten nyitott esszencia boltokat. Keresztény lányt vett el, zsidóságával kapcsolatban pedig élete végéig ellentmondásos, gyakran ellenséges érzései voltak. Vállalkozásait több alkalommal államosították, utoljára 1957-ben, ezt követően egy állami vállalat alkalmazottjaként dolgozott nyugdíjazásig.
A történet elmondása nélkül a tárgyak és képek némák. A hagyatékokban néha szekrényszám maradnak fenn levelek, iratok, fotók, ruhadarabok, de az utódok előbb vagy utóbb sokan úgy döntenek, nincs értelme őrizgetni a sok kacatot. A történet élhet a tárgyak nélkül is. Míg egy-egy tárgy legfeljebb a történet előhívásához fontos az emlékező számára. Kivéve persze a ?híres emberekét?, akik köré kultusz épül. Flohr Gyula nem híres ember, története a közép-kelet-európai vállalkozó férfié, aki megalapozottan bizalmatlan és ellenséges az állami apparátussal szemben, és gyakran autoriter és maszkulin a személyes tereiben.

Az újabb időkben a modernizálódás nagy váltásai során az elődök sorsa gyakran érdektelenné, sőt terhessé vált. Vagy bizonyos mértékig tiltottá is, mint ?a múltat végképp eltörlő? Kádár-korban. Különösképpen érzékeny területe az emlékezetgyakorlatoknak a holokauszt, a zsidó identitás. A háború után születettek közül hányan beszéltek arról, hogy náluk odahaza nem beszéltek zsidóságukról, gyakran csak a rendszerváltás után, amikor már késő volt a túlélőkkel beszélni a történtekről.

Amivel Flohr Zsuzsi a tárlatot kezdte: a szülők korosztályának fárasztó, tudálékos, gyakran pontatlan és ellentmondásos történetmesélése. A kevéske tárgyi elemből, megszerzett korszakismeretből és a szóbeli hagyományból ő maga teremtett tárgyakat ? a meglévők nosztalgiával teli vizuális manipulálása helyett. A képzőművész módszere így inkább az emléktöredékek érzékeny elrendezésével saját maga keresése: a másik történetében meglátni a magáét.

Flohr Zsuzsi meg-megáll a történetben: lerajzol egy boltportált, olyasfajta turista hátizsákot keres, amibe a nagypapa belerejthette egyenként papírba csomagolva a kockacukrokat a legnehezebb napokra, elővesz egy rémes koloniál bútordarabot ? helyeket, időket összekötve.

A pesti 2B Galéria nyitott az ilyen kevéssé látványos, mint inkább az önkeresés érzékenységét fontosabbnak tartó művészetre.

Az Életlehetőségek című kiállítás 2019. január 6-ig tekinthető meg a 2B Galériában.

Forrás: magyarmuzeumok.hu

2B Galéria képzőművészet kiállítás tárlat