A Halhatlanok Társulatának tagja, a Színikritikusok díját tíz alkalommal nyerte el, és megkapta a Színházi Kritikusok Céhe életműdíját is. A Jászai Mari-díjjal 1988-ban tüntették ki, más állami elismerése nincs. A rendszerváltás után, egy ciklus erejéig volt szabad demokrata országgyűlési képviselő.
„Egy élő figura – legyen az bármilyen jelentéktelen – ezerszer többet ér, mint a színpadon bárki. A cél az lehet, hogy a színpadon megszülessék az élet levegője. Egy előadáson tehát az a kérdés, születik-e az élet tényei közt egy új tény. A világ egy időben létező terei között létrejön-e egy újabb, este 7-től 10-ig érvényes illékony tér.
A színház mindig teremtés. Senki nem isten, hogy kész válaszai legyenek. Legföljebb a csodálkozásig érhet el az ember.
A rácsodálkozásig, a fölfedezésig, a döbbenetig, a szakadékba nézésig. Ez a legnagyobb tudás, ami csak létezik” – fogalmazta meg a színház lényegét.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–pedagógia szakán végzett. Az Universitas Együttes (1960), majd az Orfeo Stúdió (1971) alapítója. Utóbbiból lett három évvel később a ma is működő Stúdió K, amelynek nevében a K kritikát, közösséget, kísérletet jelent. Ez a három szó alapvetően határozta meg Fodor Tamás pályáját. Volt a József Attila Színház, az Irodalmi Színpad és a szolnoki Szigligeti Színház tagja, itt három évig főrendezőként is működött. Dolgozott szinkronszínészként és a Pannónia Filmstúdió szinkronrendezőjeként. Tanított a Zeneakadémián és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az amatőr/alternatív/független világ és a kőszínházak között szabadon közlekedett és közlekedik.
Fodor szerint nincs semmiféle színpadi titok: „A közönségnek rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy a valóságos dolgokat felfedezze. Ha egy szempár rápillant egy másik emberre, és hirtelen kontaktus alakul ki kettejük között, ez az az elemi erő, amely úgy hat, mintha hirtelen villámlás keletkezne.
A feszültség fontos abban, ahogy két ember egymásra néz. Ez minden korban egyforma. Hogy mi teremti meg ezt a feszültséget, ez koronként változhat.
Mindig azt kell megkeresni, hogy mi okozza a legnagyobb feszültséget, melyik az a két legtávolabbi pont, amely között ez a villámlás létrejön. Minden más csak eszköz.”
Több generációnyi gyerek nőtt fel az általa rendezett, a bábműfaj lehetőségeit is vizsgáló előadásokon, amelyeknek nem kevés szerepe van abban, hogy a Színházi Kritikusok Céhe a 2000/2001-es évadban önálló kategóriát hozott létre a legjobb gyerekelőadásoknak.
Az Egyetemi Lapok 1961. december 30-i számában megjelent egy kritika az Universitas második előadásáról. „Méltán aratta Héraklész – Fodor Tamás – a legnagyobb sikert. A már nem kezdőnek számító, tehetséges színjátszó sajátságos bájt és kedvességet kölcsönzött a hetedik munkájából éppen megtérő hősnek. Egy-egy bujkáló, pajkos mosolya megmaradt bennünk.” Fodor arca azóta barázdáltabb, a bujkáló, pajkos mosoly talán ritkább, de szerencsére nem tűnt el róla.
Fodor Tamás Az imposztor című előadásban. Fotó forrása: tatabányai Jászai Mari Színház
