Fogságban álmodta meg Pierre Boulle a Híd a Kwai folyón alapötletét

Avignonban született 1912. február 20-án. Jogász édesapja színház- és irodalomszerető ember volt, ifjúkorában színházi kritikákat írt különböző újságokba. A kis Pierre csendes, visszahúzódó gyerek volt, apjához hasonlóan szerette a könyveket és a sakkot is. Iskoláit szülővárosában végezte, majd Párizsban mérnöki tanulmányokat folytatott. Diplomájának megszerzése után, 1936-tól technikusként egy gumiültetvényen dolgozott Malajziában. A második világháború kitörése után jelentkezett az indokínai francia hadseregbe, Szingapúrban titkos ügynöknek és szabotőrnek képezték ki, ezután Kínában, Burmában és Indokínában segítette a francia ellenállást, mauritiusi születésű üzletembernek adva ki magát. 1943-ban japán fogságba esett, és életfogytig tartó kényszermunkára ítélték – az embertelen körülmények között született meg benne a Híd a Kwai folyón című regényének alapötlete. 1944-ben sikerült megszöknie, hamarosan már a brit különleges erők kötelékében szolgált Kalkuttában.

A háború után egy ideig még a gumiiparban dolgozott, majd visszatért hazájába, ahol szolgálataiért több kitüntetést is kapott. Egy hirtelen döntéstől vezérelve úgy határozott, felhagy a mérnöki munkával és az irodalomnak szenteli magát. Párizsba költözött és írni kezdett; 1950 és 1992 között szinte minden évben publikált egy művet. Első regénye – egy háborús kémtörténet – William Conrad címmel jelent meg 1950-ben.

Boulle több mint harminc könyvet írt, ezek rendre sikert is arattak, többet közülük meg is filmesítettek. Művei nagy része Délkelet-Ázsiában szerzett tapasztalataira épül, és sikeresen vegyíti a kalandot a lélekelemzéssel. Történetei politikai, filozófiai háttérbe ágyazva vizsgálják az emberi magatartás, a kötelességteljesítés helyes és helytelen értelmezésének problémáját.

Egyik legismertebb alkotása, az 1952-ben megjelent Híd a Kwai folyón című regénye valós eseményeken alapul. A Burmába benyomult japánok 1942-ben elhatározták, hogy Thaiföldön és Burmán át vasutat építenek a dzsungelben, hogy biztosítsák az utánpótlást az Indiát megtámadó hadseregnek. A 415 kilométer hosszú „halálvasút” építése 16 ezer hadifogoly és százezer ázsiai munkás életét követelte. A könyv azt mutatja be, hogyan válhat az erény bűnné: a főszereplő, az angol Nicholson ezredes a kötelességteljesítés és a szakmai büszkeség között őrlődve sodródik morális válságba, döntenie kell, hogy megépíti-e a hidat az ellenségnek. A művet, amely Franciaországban megkapta a Sainte-Beuve-díjat, 22 nyelvre fordították le, csak az Egyesült Államokban hatmillió példányban kelt el, David Lean rendezte filmváltozatát 1958-ban hét Oscar-díjjal tüntették ki. Boulle legnagyobb meglepetésére a gálán forgatókönyvíróként ő is a díjazottak között volt, bár a forgatókönyvet nem is látta. A valódi forgatókönyvírók ugyanis baloldali nézeteik miatt feketelistán voltak Amerikában, és csak 1984-ben, posztumusz kapták meg a díjat.

1963-ban került a könyvesboltokba A majmok bolygója című regénye. A szatirikus alkotásban arra keresi a választ, hogy mi történne, ha a tudására és eredményeire oly büszke emberiség elvesztené képességét a továbbfejlődésre, és a majmok vennék át az irányítást. Művét többször is megfilmesítették, a leghíresebb, 1968-as változatban Charlton Heston játszotta a főszerepet, 2001-ben Tim Burton vitte újra filmvászonra a regényt. A franchise azóta további négy filmmel bővült, 2011-ben került a mozikba A majmok bolygója: Lázadás, 2014-ben A majmok bolygója: Forradalom, 2017-ben A majmok bolygója: Háború és idén májusban A majmok bolygója: A birodalom című film. Az évtizedek során egymás után születtek a témát feldolgozó animációs és tévésorozatok is.

Boulle soha nem nősült meg, élete utolsó éveit Párizsban, egy hatalmas lakásban töltötte megözvegyült húgával, Madeleine-nel. Irodalmi pályafutását francia Becsületrenddel jutalmazták. Az író nyolcvankét éves korában, 1994. január 30-án halt meg Párizsban, utolsó szavai ezek voltak: „Remélem, nem felejtenek el”.

1999-ben unokahúga, akit ő nevelt, Boulle párizsi lakásának pincéjében, egy régi utazóládában szétmállott papírok ezrei között rábukkant egy eddig ismeretlen regényére, egy krimire, amelynek az író A régész címet adta – a mű végül 2005-ben jelent meg Franciaországban.

Nyitóképen Pierre Boulle francia író 1958-ban. Fotó: Rmn-Grand Palais via AFP / Kulturális Minisztérium, Franciaország / Studio Harcourt