Anglia, mint a világ műhelye a nemzetközi rabszolga-kereskedelem hatodát kitevő 3,25 millió afrikai rabszolgát kapta megtermelt áruiért cserébe. A nyugat-indiai és amerikai ültetvényekre szállított embertömeg életben maradt része alapozta meg a szigetország 19. századi gazdagságát. A rabszolgaság története számos vonatkozásban máig ismeretlen, ugyanakkor mindenki számára jól látható és érzékelhető. Jelen van minden nagy angliai épületben: az ipari forradalom gyáraiban, a malmokban és raktárakban, az impozáns kereskedőházakban, templomokban, bankokban. A Bank of England és a Barclay eredete éppúgy a rabszolgaságban gyökerezik, mint a National Gallery, a Parlament, vagy London dokkjai, Bristol és Liverpool városi látképe. S ott van a mindennapi fogyasztási cikkekben is: a cigarettában, a kávéban és a cukorban.
A rabszolgaság jelensége a 18. századi hétköznapi britek számára azonban korántsem volt közismert. Az emberek csak annyit láttak, hogy bizonyos termékek elhagyják London, Bristol, Liverpool, Lancaster és Whitehaven kikötőit, majd néhány hónap múlva más áruk érkeznek ugyanoda. A kegyetlen "köztes szakaszt", amikor a rabszolgákat Nyugat-Afrikából Nyugat-Indiába szállították, senki sem emlegette.
Nem csoda hát, hogy az életét a rabszolga-kereskedelem eltörlésének szentelő abolicionista Thomas Clarksonnak 35 ezer mérföldet kellett megtennie lóháton, hogy meg tudja írni a történetet. 20 ezer tengerésszel beszélt, hogy bizonyítékot szerezzen a döntéshozók meggyőzésére, akik közül a legbefolyásosabb William Wilberforce volt. A két férfi 1787 elején találkozott egymással Kestonban (Kent) egy magánvacsorán. Az est végére Wilberforce, parlamenti képviselő, támogatásáról biztosította Clarksont.
Az idei "Wilberfest" azonban figyelmen kívül hagyja a történet nagy részét. Miközben ugyanis Wilberforce reformját méltatják, elsiklanak az afrikai és angol munkások szerepe fölött. Nem említik meg, hogy a rabszolga-kereskedelmet azért lehetett eltörölni, mert gazdasági és politikai szempontból is ez volt ésszerű, és hogy a rabszolgaság megszűntével nem a rabszolgák kaptak 20 millió fontnyi kártalanítást, hanem a tulajdonosaik. "Nem történt igazi bocsánatkérés, csupán sajnálkozás. A nyugat-indiai rabszolgalázadások szerepe sem kapott megfelelő elismerést. Ha valakinek hat hüvelyknyi mélyen a hátába vágnak egy kést, majd két hüvelykkel visszahúzzák, az már elég ok az ünneplésre?" - tette fel a kérdést Dr. Hakim Adi, afrikai történelemmel foglakozó oktató a Middlesex Egyetemen.
Az 1807-es rabszolga-kereskedelmet eltörlő törvény előtt pár évtizeddel az afrikaiak már sikerrel agitáltak a szabadságuk mellett. Ennek csúcspontját Lord Mansfield 1772-es ediktuma jelentette, amely engedélyezte az afrikaiaknak, hogy Angliába menjenek, és szót emeljenek a rabszolga-kereskedelem ellen. Magukat "Afrika fiainak" nevezték, és köztük volt Olaudah Equiano és Ottobah Cugoano is, akik legalább olyan fontosak, mint az angol abolicionisták. Equiano öt év alatt beutazta Angliát, részleteket olvasott fel önéletrajzából, amelyben részletesen leírta a rabszolgaszállító hajókon és az ültetvényeken uralkodó rettenetes viszonyokat.
Birminghamben beszédei közvetlen hatással voltak a helyi rabszolgaellenes mozgalom tagjaira, mint például Joseph Sturge, Josiah Wedgwood és Erasmus Darwin tevékenységére. De Birmingham nem csak erről volt nevezetes: itt készítették a lábvasakat és a fegyvereket, amelyek a kereskedelem hatékonyságát növelték.
Cugoano 1772-ben nyerte el a szabadságát, majd megjelentette a Gondolatok és vélemények a gonosz és bűnös rabszolgaságról és az emberekkel való kereskedelemről című művét, amelyben megcáfolta a rabszolgaságot védelmükbe vevők nézeteit. Ő volt az első angol nyelvű író, aki kijelentette, hogy a rabszolgaságba taszított feketéknek nem csak erkölcsi joguk van az ellenállásra, de az erkölcsi kötelességük is.
A brit rabszolga-kereskedelem - és később a rabszolgaság - eltörlésében egy másik, méltatlanul elfeledett csoportnak is szerepe volt: az angol munkások millióinak. 1787-ben 10 ezer manchesteri - a férfi lakosság kétharmada - írt alá egy petíciót a rabszolgaság ellen. Az asszonyok bojkottot hirdettek a cukorra, és 1792-re 400 ezer angol utasította el a rabszolgák által termelt cukor fogyasztását.
Az 1820-as években és később is az ország északnyugati része játszotta a legnagyobb szerepet a rabszolgaság eltörléséért indított mozgalmakban. Több felszabadított rabszolga is járt előadókörúton Boltonban és Oldhamben. Meglehet, szegényes körülményeik és alacsony munkabérük miatt a helyi munkások el tudták képzelni azokat a rettenetes körülményeket, amelyeket a feketéknek el kellett szenvedniük, és számos petíciót írtak alá a rabszolgaság eltörlése érdekében.
A rabszolgaság eltörlésének látható öröksége is körülvesz minket. Amikor az amerikai gyapotszedőket felszabadították, a lancashire-i malmok termelése összeomlott és ezrek veszítették el a munkájukat. A kormány Boltonban három nagy projektet hozott létre a munkanélküliek számára: a Queen's Park és a Cotton Famine Road építését, valamint a Croal folyó aljának kikövezését. James Watkins, aki korábban maga is rabszolga volt, Boltonba költözött. Szállásadója egy nyomdász volt, aki beleegyezett, hogy kinyomtatja az önéletrajzát, amely ma a múzeumban található.
A város újonnan létrehozott sétányán (Dark Secrets Walk) malmok falára festett afrikai alakok láthatók. A Preston's Harris Múzeumban olyan tárgyakat őriznek, amelyek a maguk idejében igen hatásosak voltak: például egy 1787-ből származó térdelő alakot, egy láncra vert rabszolgát ábrázoló érmet, amelyen a következő szavak olvashatók: "Én nem vagyok ember és testvér?" Ez az ábrázolás lett a rabszolga-kereskedelem megszüntetéséért küzdő társaság (Society for the Abolition of the Slave Trade) emblémája.
A tényleges eseményeket figyelembe véve a mostani ünnepi hangulat nem igazán helyénvaló - figyelmeztetnek az angol lapok. Szerintük ugyanis a történelem gondos tanulmányozása, gondolkodás, némi szégyenkezés és egy kevés jóvátétel lenne megfelelő. De ahogy a rabszolgaság ellen küzdő nemzetközi szervezetek emlékeztetnek rá, a rabszolgaságnak még ma sincs vége: mintegy 12 millió embernek kell elszenvednie szerte a világon.
Nagy-Britanniában több száz esemény fémjelzi a rabszolga-kereskedelem eltörléséről szóló törvény elfogadásának 200. évfordulóját, amelyekhez szorosan kapcsolódik a modern kori rabszolgaság elleni kampány. Ezek közül szemezgettünk.
1. Whitehaven
Ez a cumbriai város Anglia ötödik legfontosabb rabszolga-kereskedelmi kikötője volt. Az örökség része a Rum története: Whitehaven sötét oldala című kiállítás a Jefferson család boltjának 18. századi helyiségeiben. A Beacon Museum is rengeteg rabszolgaellenes programnak ad otthont.
Információ: The Rum Story, Lowther Street (http://www.rumstory.co.uk); the Beacon Museum (http://www.thebeacon-whitehaven.co.uk).
2. Lancaster
Lancaster Anglia negyedik legnagyobb rabszolga-kereskedelmi kikötője volt. Az itteni kereskedők 24950 afrikai rabszolgát szállítottak az Atlanti óceán másik partjára. A város Abolished (Eltörölve) címmel több eseményt is szervez a rabszolgaság ellen. Nem szabad kihagyni Kevin Dalton-Johnson, fekete bőrű művész 2005-ben készített, "Elfogott afrikaiak" című megrendítő szobrát sem.
Információ: Lancaster City Museum (http://www.lancashire.gov.uk/education/museums/abolished/).
3. Liverpool
A 10 millió fontból létrehozott Nemzetközi Rabszolgaság Múzeum (International Slavery Museum) augusztusban nyílik meg a nagyközönség előtt. Fő témái az atlanti-óceáni rabszolga-kereskedelem, az abolicionista mozgalom, a jóvátétel, az emberi jogok és a rasszizmus lesznek. A Merseyside Tengerészeti Múzeumban látható a "The Brookes" nevű rabszolgaszállító hajó másolata és modellje, amelyet Wilberforce használt terhelő bizonyítékként. A World in One City rendezvényei ebben a hónapban két helyi abolicionista, William Roscoe és John Newton életét követi nyomon.
Információ: Liverpool Tourist Office (http://www.liverpool08.com).
4. Manchester
2007-ben nyolc nagy manchesteri múzeum is megemlékezik a rabszolgaságról. Manchester ad otthont a Meet the Abolitionists Tour (Abolicionisták útja) és az Art Against the Slave Trade (Művészet a rabszolga-kereskedelem ellen) rendezvényeknek, míg Oldham a The Fight to End Slavery (Harc a rabszolgaság megszüntetéséért) című eseménynek.
Információ: People's History Museum. Manchester (http://www.phm.org.uk).
5. Bristol
Bristolban harangzúgással, biciklicsengőkkel és énekléssel jelezték a rabszolga-kereskedelmet eltörlő törvény elfogadásának pontos időpontját. A British Empire & Commonwealth Museum április 23-án induló és két évig látható kiállítása az abolicionizmussal és a rabszolgaság örökségével foglalkozik.
Információ: Visit Bristol (http://www.visitbristol.co.uk).
6. London
Csak néhány esemény a sok közül: Május 23.-szeptember 23. Westminster Hall: Angol rabszolga-kereskedelem: Abolicionizmus, parlament és emberek; 2008 januárig British Museum: Atlanti-óceáni kereskedelem és azonosság; A "Zong" hírhedt rabszolgaszállító hajó másolata ad otthont a "Free at Last?" (Végre szabadon?) című kiállításnak. (http://www.free-at-last.org).
Információ: VisitBritain (http://www.enjoyengland.com).
7. Soham
Olaudah Equiano, a nagy hatást kiváltó fekete abolicionista, aki előadásokat tartott Angliában a rabszolgaság szörnyűségeiről, 1792. áprilisában a sohami Szent András templomban vette feleségül Susannah Cullent. Április 17-én a sohami gyerekek újrajátsszák az esküvőt, majd a cambridge-i Monumentum Arts kórusa afrikai zenét ad elő.
Információ: Soham Town Forum (http://www.forum.soham.org.uk).
8. Wisbech
Ez a Cambridgeshire-ben található város szobrot állít leghíresebb szülöttének, Thomas Clarksonnak, akinek édesapja a helyi iskola igazgatója volt. Szülőházában ma ügyvédi iroda működik. Afrikai zenei események, művészeti rendezvények és beszélgetések színesítik a programot.
Információ: Wisbech & Fenland Museum (http://www.wisbechmuseum.org.uk).
9. Sheffield
Az itteni fémmunkások az abolicionista mozgalom meghatározó szereplői voltak, akik ezrével írták a petíciókat annak ellenére, hogy a rabszolga-kereskedelem eltörlése a megélhetésüket fenyegette. A sheffieldi hölgyek társasága fontos szerepet vállalt az 1820-as évek tiltakozásaiban. James Montgomery, akinek szobra a székesegyház mellett áll, a helyi újság abolicionista szerkesztője volt.
Információ: Sheffield Tourist Office (http://www.sheffield.gov.uk).
10. Hull
A 18 hónap alatt 1,6 millió fontért felújított Wilberforce House Museum, a rabszolgaság ellen küzdő parlamenti képviselő otthonának megnyitásán részt vett a barbadosi miniszterelnök. A világ első rabszolgaságellenes múzeuma a kereskedelmet és annak megszüntetését mutatja be. A Walking with Wilberforce a képviselő életéhez kapcsolódó látnivalókat járja végig.
Információ: Wilberforce events office (http://www.wilberforce2007.com).